nem bírom már én ezt a feszkót

a "légyszi ne akarj lelkizni, szuper haverod vagyok de nem fogom a nyakamba venni egy deka nyomorod sem és nem is tervezek különösebben segíteni semmiben" kinyilatkoztatásom alól kivétel lett, amikor megkért hogy az új nőjének segítsek gyűrűt választani

megtörtént, boldogság, imádás, költöznek össze szépen gyerekekkel, mindennel

talált az eredeti gyűrűn egy hibát, rendelt egy újat, pont úgy alakult, hogy ott voltam az átvételnél én is a környéken- ki is bontja, "na fasza, nézd!" és húzná az ujjamra

őszintén kinevettem

"ebben is megint igazad van, de ki akartam próbálni"

ott is hagytam: minek ebbe az üres fejbe bármit is mondani, csak visszhangzani tud, de megragadni már nem

[...]

- én nem foglak vigasztalni!

[...]

de a blog megmarad még, mert fontos küzdelmek voltak amik leíródtak, meg főleg amik nem íródtak le. és amúgy is pár évvel később szoktam tűzre vetni az emlékeket.

köszi mindenkinek a mindent, akár ismerjük egymást, akár csak így a tunbliról

aztán még egy kép, a hétvégéről: mindig így fog eszembe jutni már csillagszemű, ahogy ül valami random lépcsőn az éjszaka közepén, szívja a cigijét, nyeli a könnyeit és feszül meg minden izma, és várja hogy mellé üljek megölelni