ĂgiekbĆl leszĂĄllĂł, mĂĄmoros tĂŒnemĂ©ny, A legtisztĂĄbb szĂ©psĂ©g, mit valaha lĂĄttam. Mint egy villĂĄmcsapĂĄs, fĂ©l pillantĂĄs alatt MegĂ©rkeztĂ©l, Ă©s Ă©n csak dermenten ĂĄlltam. ValĂłdi, ĂĄm mesĂ©s, ĂĄmulatba ejtĆ, Olyan voltĂĄl, mint egy valĂłra vĂĄlt ĂĄlom. Az elsĆ mosollyal magaddal ragadtĂĄl, A szavakat rĂĄd keresve sem talĂĄlom. Ălmatlan Ă©jszakĂĄk gyötörnek, Mert menthetelenĂŒl belĂ©d szerettem. FĂŒggĆvĂ© tett a csĂĄbĂtĂł Ă©rzĂ©s, Hogy veled igazĂĄn önmagam lehettem. LĂĄttĂĄl engem, ahogy elĆtted senki, S magadbĂłl Ă©rtĂ©kes darabot adtĂĄl. Nem is sejted, hogy ĂĄltalad jobbĂĄ vĂĄltam, SzemĂ©lyemben Ćszinte hĂłdolĂłt kaptĂĄl. Rettegek megvallani mindazt, mit Ă©rzek, De talĂĄn egy napon elĂ©g bĂĄtor leszek. Tudom, hozzĂĄd ĆrĂŒlt kevĂ©s, mit adhatok, Ăn mĂ©gis mindenem felkĂnĂĄlom neked. BĂĄtran kezedbe adom a sorsom, Mert nĂ©lkĂŒled Ă©n mĂĄr semmi sem vagyok. Te vagy a LevegĆ melyre szĂŒksĂ©gem van, ĂrökkĂ© vĂĄrva rĂĄd folynak össze a napok. ....













