I saw too much. It made me insane.

Minneapolis

Who took these? A: https://www.instagram.com/_lunatic_studio/?hl=hu

Friends edit

A summer night on Deák. We met a random guy who took these picture of me. I always look the best when I am drinking.

cutie pie

urológiai klinika

Azért így a végére leszögezném, hogy semmi önsajnálat nincs ebben csupán utálom azt hogy ilyen dolgokról nem beszélünk pedig baromi hasznos lenne, hogy nőjön az embereknek kicsit az érzelmi intelligánciájuk és hogy tényleg szabadon beszélhessünk mindenről.

Irodalom órákon kívül valahogy sose tudtam rávenni magam, hogy leírjam a gondolataimat de most elkapott egy inspiráció löket sajnos nem egy cukormázos esemény hatására. Nem mondanám, hogy olyan nagyon züllőtt életet éltem volna mert ha bulizni is mentem a barátaimmal általában az esetek 98%-ban én voltam a csapat anyukája aki vigyázott a többiekre míg mindenki éppségben nem tudta magát. Hétvégente persze mindig a helyi kocsmában múlattuk az időd és beszéltük ki a heti eseményeket. Kellő képpen élveztem az életet de próbáltam megtalálni az egyensúlyt is ebben a káoszos és suhanó világban. Viszont annak a bizonyos mérlegnek a tálcái nem mindig tudnak egy vonalban maradni és az enyémek talán tavaly nyáron nagyon rossz irányba kezdtek elmozdulni. Vége a középsikolának, vártnál sokkal jobb érettségivel csobbantam bele a nyárba mert tudtam, hogy fel fognak venni a kiválasztott egyetemre/szakra. Nyilván most úgymond hátradőlhetek aztán el is kezdtem evőkanállal habzsolni a szabadságot. Akkor léptem ki az első normálisnak mondható kapcsolatomból és talán emiatt is jobban megcsapott a függetlenség szele. Jelentkeztem önkéntesenek a Volt-ra és a Szigetre is. A VOLT eszméletlen jól sikerült, nagyon sok csodálatos emberrel megismerkedtem akikkel még mai napig tartom a kapcsolatot. /Nagyon tudom mindenkinek ajánlani legfőképp hogy egyedül vágj bele ahogy én is tettem./ Bár sokat nem aludtam ott mert mindig vagy valami nagyon király együttes zenélt éppen vagy menni kellett letolni a 6órás műszakot (akár Martin Garrix után hajnal 2-től reggel 8-ig). Nagyon hamar ráéreztem erre a dologra és függővé is tett mert éreztem, hogy élek. Tehát ez idő alatt se nagyon pihentem még ki az utolsó évemet a középiskolában. A fesztivál lement majd egész Júliust végig dolgoztam hiszen kellett a pénz AUGUSZTUSRA. Na szerintem ebben hónapban kezdtem gurulni a lejtőn. Augusztus elején hivatalosak voltunk Barcelonába két legjobb barátommal, ami szintén hatalmas élmény volt mert nekem ezzel egy álmom vált valóra. Természetesen ez alatt a 6 nap alatt a Földközi tengernél se pihentem sokat hiszen minek is hát fiatal vagyok. Sajnos ebből a nem alvásból már következtek is a negatív hatások amiket a barátaimon és a családomon vezettem le de hál istennek meg tudtuk beszélni és minden happy de akkor se realizáltam azt magamba hogy Réka kicsit le kéne állni. Barcelonából hazaértem augusztus 5-én hajnal 2kor gyors kipakolás, mosás, pár óra alvás és aznap az utolsó tisztának mondható outfitemben már mentem is as Szigetre sátrakat állítani a 35 fokban. Ja itt még kaptam egy kis ételmérgezést is mert nem gondoskodtak megfelelően az önkéntes kajáink hidegen tartásán. Elhitettem magammal, hogy még van energiám és hát birnom kell mert fiatal vagyok nem lehetek fáradt... Másnap már le is cövekeltem a sátramat, bevittük természetesen a fesztiválon majd elfogyasztani kívánt alkoholmennyiséget mert még hivatalosan nem lett megnyitva a kapu. Egészen jól bírtam az 5. nap környékéig; mondtam is hogy mit nekem "szigetbetegség" (létező dolog) mert ugye már a körülöttem lévők immunrendszere kezdett legyengülni én meg úgy voltam vele hogy csak kibirom ezt a pár napot. Hát nem így lett természetesen. Az én kis vadóc énem elszabadult aztán úgy éreztem, hogy a tetteimnek nem lesz következménye. Gondolok én itt ilyenekre, hogy más italába beleinni akin már látszódtak a betegség jelei. Vége a szigetnek, örömködve két cápázott sátor és egy hálózsákkal tértem haza pihenni természetesen csak pár napra hiszen következett a gólyatábor ami már csak anniyra hiányzott mint hajnal 3-kor még egy 72-es tátra tea. Igazából a gólyatábor összességében, röviden, tömören szarnak írnám le. Persze voltak jó pillanatok és emberek akikkel szintén tartom azóta a kapcsolatot, meg elmondhatom hogy ezen is részt vettem de nyár végére már szinte egyáltalán nem voltam tudatomnál és szintén nem éreztem a tetteimnek a súlyát. Nem hittem el hogy a pihenés az annyira fontos lenne. Azt már szerintem említenem sem kell hogy a 20. születésnapomat egyáltalán nem ünnepeltem meg hiszen csak annyira maradt energiám hogy a kis ezüst 2-es és 0-ás lufijaimat felfújjam és lőjjek egy selfit instagramra. Na azután annyira kioffoltam az egészségemet, hogy dokitól mentem a dokihoz több hónapig léteztem rossz közérzettel úgy hogy mindezekkel egy időben költöztem fel Pestre a kis faluról és nyilván ez hatalmas impulzus volt, amitől nem akartam magamat megfosztani így kb. minden 2. hétvége ivászattal telt. Szenvedtem, hogy nem úgy kéne megélnem mindezt mint aki épp a heroin függéségéből lábadozna ki mert kb. úgy éreztem magam. amikor ebből a 2 hónapig tartó influenzából kezdtem kilábalni még egy aranyos kis szájpenésszel is gazdagodtam, ami igazából azt jelenti hogy a szájüregemben lévő mirigyek be voltak gyulladva és alig bírtam enni 2 hétig. Próbáltam helyre tenni az immunrendszrem de nyilván ez a nagy környezetváltozás és az hogy kinyílt előttem a világ nem segített. Pláne, hogy konkrétan abban az időszakban több hónapon keresztül a napi átlagos idő amit alvással töltöttem 4 óra volt összvisz. Az első félévet valahogy féllábbal átvészeltem aztán megfogadtam hogy a következő félévre összeszedem magam. Szerettem volna dolgozni egyetem mellett, hogy elmondhassam magamról, hogy mostmár anyagilag is független vagyok és szerettem volna egy normális kapcsolatot is, egy embert magam mellé akire mindig számíthatok. Hol máshol is kereshettem volna partnert magamnak mint tinderen de erről nem tudok sok mindent mesélni mert egy sráccal találkoztam és vele még mindig tart az ismerkedés. to be continued..

Gyűjtsd össze mind

Trash faktor

Mindig a pohár fenekét nézem

mood