Dandelions

Tegnap délután a gyerekem enyhe hasfájással vittem orvoshoz, kaptunk beutalót vizeletvizsgálatra. Én itthon felkészültem, tiszta üveg, a gyerek a kádban megtölti, megy mindenfelé, röhögünk. Irány az SZTK, vagy akárhogy is hívják mostanában. Hú, mennyi ember. Sorszámot kell kérni. Sorszámot kérek.

„November nyolcadikára tudok időpontot adni, reggel hét óra harminchárom jó lesz?”

Tessék? Csak egy vizeletmintát szeretnék leadni, nézze meg a beutalót.

„Igen, látom, november nyolcadikán tudják bevenni.”

Ott állok a gyerekemmel kézenfogva, a kabátzsebemben a lassan hűlő vizelet, és csak a második gondolatom az, hogy én ezért minden hónapban sok tízezer forintot fizetek. Az első az, hogy a gyerekem itt van kiszolgáltatva, és nem tudjuk, mi baja van. A harmadik meg az, hogy én szerencsés vagyok, mert őrjöngve ugyan, de ki tudom fizetni a magánellátást.

A negyedik meg az, hogy mi az, hogy valaki nem megy el szavazni? Talán a szemetet se viszi le? Az autógumit se cseréli le, ha jön a tél/nyár? Nem vesz új fogkefét a gyerekének, ha elkopott? Ha elfogy a vécépapír, onnantól a kezét használja?

It's super effective!