Picimnek

Egészen eddig azt hittem, kettőnk között én rontottam el. Nem. Most rájöttem. Én mindenemet Neked adtam. Én mindent megtettem Értünk. Én mindent elhittem Neked. Én nem csaltalak meg. Nekem nem volt Melletted senkim. Nekem bőven elég voltál Te és Mi. Én tönkre tettem magam Érted. Pontosabban hagytam magam tönkre tenni. Elérted a célod, Bébi. Elérted amit akartál, nyomot hagytál bennem. Olymértékben nagyot, hogy először azt hitték az orvosok, hogy epilepsziás vagyok. Később kiderült,nem, csak pánikbeteg. Nyomás hatására előjön az a félelem, amit akkor éreztem, mint mikor azt hittem valami rosszat tettem. De könyörgöm, mi rosszat tettem én azzal, hogy a barátnőmnél alszom? Most feltehetném magamnak a kérdést; Ért ez valaha annyit, hogy manapság a mentő visz el egy stresszhelyzetben? Azthiszem a válaszom még így is az, hogy talán. Mert a mindenem voltál, s kaptam Tőled 7és fél mesés hónapot. Mondjuk azokat a részeket szívesen törölném, mikor szex után a 7hónapos fordulónkon másfél órán át zokogtál az exed miatt miközben a válladon feküdtem. Vagy azt, hogy “fogyj le és nem fog fájni a térded”… Ezek ellenére is a mindenem voltál Picim. Én kívánom Neked, hogy találj valakit, aki ezeket elviseli, és szeret mindezek ellenére is. De segítek; Még egy olyan lányt, aki ennyire szeretni fog mint én, soha a kurva életben nem fogsz találni…