Stuck between two worlds

Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein. Ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt. Elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult.Azokon a napokon. Csak Miattad. Tényleg Én voltam.

Leülhetek melléd? Rád mosolyoghatok? Megfoghatom a kezed? Felvehetem a pulóvered? Megölelhetlek? Felborzolhatom a hajad? Felolvashatok neked a kedvenc könyvemből? Meghallgatsz? Sétálhatok veled? Megölelsz, ha félek? Hallgatjuk az esőt? Bebújhatok a pokrócod alá? Megszagolhatom a nyakad? Nézhetem veled a filmet? Kérsz még? Kaphatok? Megpuszilsz ha elmegyek? Maradhatok? Maradsz még? Aludhatok a válladon? Érzed, hogy remeg a kezem? Betakarsz ha fázom? Megfésülöd a hajam? Lekapcsolod a lámpát, hogy nézhessük a villámokat? Kérsz egy teát? Becsuknád az ajtót? Letörlöd a könnyeim? Nem maradnál még,kérlek?

Rájöttem, hogy bizonytalan önmagában és fél. Ezért tartana engem rövid pórázon, ezért degradálta a múltbeli kapcsolataimat és a mostani kalandjaimat. Ezért akarja felszedni előttem a csajokat, mindig amikor ott vagyok - hogy mutassa ő milyen kelendő. Egy kibaszott önigazolás és egó védés az egész.

Ösztönlény...