A gasztronómia 5. emelete

Mivel ma bődületesen meleg van, ezért a „kutyaharapást szőrivel” elv alapján valami csípőset készítünk. Ismét nemzetközi alapból mutálunk, de most a magyaros ízvilághoz jobban passzoló mexikói konyhából. Következzék hát a Pista con carne, avagy mindent megvettem csak a kiba****ot csilit nem.

Először is tisztázzunk valamit. Na jó inkább pár dolgot. Először is a magyar instantkonyhában (értsd megveszed porban is a boltban) csilis bab néven futó dolog igazából már egy mutáció. Amiből mutálódott az a  Chili con carne. És abban sok minden van (pl. sör) de kukorica és paradicsom(-os szószos) cucc az nincs. Ja és nem is Mexikóban találták ki hanem Dél-Texasban. Csak úgy mellesleg. És mivel ez egy ilyen módon szétszedett,variált, újraálmodott recept, mi sem félünk hozzányúlni egy kicsit. Végső soron a mi részünkre a Chili con carne egy gazdatestet ad csak most, amibe parazitaként beültetjük a jó kis magyaros életérzést (A: mi volt itthon  B:  csípős lesz benne ugye?).

Lássuk a hozzávalókat: 0,5 Kg darálthús

2 konzerv vörös bab (kidney 400g-os))

1 konzerv csemegekukorica (170g)

1 sűrített paradicsom (Aranyfácán 150g)

pirospaprikapor (édes)

oregánó (morzsolt)

őrölt bors

só

olaj (továbbra is olíva preferálva)

Erős Pista

Kezdésnek megpirítjuk a húst egy kis olajon serpenyőben. Kapjon a nyakába sót és borsot bőven. Egy külön lábasban elkezdjük a szószt összekutyulni. Először egy nagyon kicsi olaj meg a lábasba, majd követheti a teljes sűrített paradicsomkonzerv. Ez után jöhet a hús (csak ha rendesen átbarnult mindenütt!), rá egy konzerv bab, 2-3 nagykanál pirospaprikapor. Egy kicsit összekavarjuk, hogy tudjanak küzdeni rendesen a hozzávalók egymással. Majd a névadó Erős Pista 3-4 evőkanállal (ez a minimum, de ízlés szerint felcsavarható a mennyiség), ezt követően ismét egy konzerv bab és zárásnak egy konzerv kukorica. Egy jó csipetnyi oregánó mehet rá bejezésnek, majd addig kavargatjuk amíg a kukorica is rendesen átfő benne. Igény szerint egy kis vízzel hígíthatjuk ha nagyon sűrű szósz.

Unortodox konyhaművészeti kirándulásunkat nem is kezdhetnénk ennél nagyobb lépéssel. Bemutatkozik a japán-magyar fúziós varázslat: Paprikás tofu-bacon baszás. Alapvetően szkeptikus voltam amikor megismerkedtem a szójával. Valószínűleg a vega-vonal húspótlék sztereotípia játszott erősen közbe. De végül a kíváncsiság győzött, így kipróbáltam a tofut. Ízre a konzervgomba és a bolti trappista sajt szerelemgyerekének nevezném. Viszont a töltőérték brutális: megeszel a egy fél csomagot és nap végéig csurig vagy energiával. Így esett hát a választás a japán élelmiszeripar szójasajtjára (mert kb ez a tofu), hogy összekontárkodjam valamivel amit már ismerek. A baconbe csavar máj-ból kikerült a máj és átvette helyét a jappó csodakocka. Mivel a fent említett íz is elég halovány (még a füstölt verziónál is), ezért egy kis magyaros fűszerezéssel dobtam meg az egészet. Felszeltem a tofut, majd beforgattam egy tányérban előre elkészített trutymóban. A trutyi állt:3-4 kiskanál erős pistából, 5-6 kiskanál pirospaprikaporból, borsból (érzésre) és 2-3 rövid csapnyitásni vízből. Ezután a kis pirostrutymós téglák repültek a forró olajos serpenyőbe. Nekem olajból az olívaolaj a befutó, de bármi megteszi amiben eleve panírozni lehet. Miután jól megpirultak minkét oldalukon, ki is szedegettem őket.. Ezt követően megkapták a baconbundát és egy sima serpenyőben olaj nélkül (termeljük csak azt a kurva mosatlant ugye) a bacon saját kisülő zsírját használva megsütöttem őket. És kész is!