Továbbléptem

Nálad a szavak csak szavak maradnak.

Annyi mindent ígértél, de semmit sem tartottál be.

Hiányzol, mint élethez a levegő.

A saját szívemet törtem össze azzal, hogy mindig azt mondogattam magamnak, hogy érdemel ez az egész még egy esélyt, miközben legbelül mindig tudtam, hogy eljött az ideje elengedni.

Újra és újra megbocsátottam neked, visszaengedtelek az életembe. Te pedig feljogosítva érezted magad arra, hogy ismét megbánts, elkövesd ugyanazokat a hibákat, mert tudtad, hogy úgyis mindig megbocsátok.

Befejeztem a próbálkozást ott, ahol nem érzem magam fontosnak, jelen esetben nálad. Nem erőlködöm, nem könyörgök. Megértettem, hogy nincs helyem az életedben. Elsétálok végleg.

Történhet bármi, mindig visszatalálunk egymáshoz, ha csak rövid időre is.

“A másik nőnek lenni roppantul izgató, ezt nincs értelme tagadni: te vagy az, akiért a férfi akaratlanul elárulja a feleségét, még ha szereti is. Ennyire ellenállhatatlan vagy.” - Paula Hawkins: A lány a vonaton

Ma lenne öt éve, hogy azon a bizonyos napon megszólítottál, de te pár hónapja úgy döntöttél, hogy szó nélkül kilépsz az életemből. Hiába volt az utolsó szavad is a szeretlek, egyetlen egyszer sem volt igaz. Köszönöm, hogy nem kerestél többet. Hálás vagyok minden pillanatért veled, mégha részedről hazugság is volt minden. Viszlát örökre!

Régen nem bírtam volna elviselni, hogy vége. Ma már ennek örülök.

Egy olyan éned szerettem évekig, ami nem is létezik.

Évekig a mindenem voltál, ma már csak egy idegen.

Minden nap gondolok rád, de már nem úgy mint régen.

Nagyon gyakran gondolsz rám. De ezek csak szavak, amik tettek nélkül semmit sem jelentenek.

Nálad önzőbb emberrel még nem találkoztam. Saját magadon kívül senki sem érdekel, csak azzal törődsz, hogy te jól érezd magad.

Bárcsak tudnám mit jelentek neked.

Őket választottad, velük folytatod tovább az életed. Akkor engem miért keresel és akarsz még mindig?