all things nominal

Ez a Fudan sztori számomra minden eddiginél gusztustalanabb.

A Fidesz, egyébként komolyabb társadalmi ellenállás nélkül, idehoz egy szimbolikus kínai egyetemet, és azt csinál amit akar. Évekre eladósodunk, hasznunk semmi nem lesz belőle, de megint távolabb kerülünk a szabad világtól.

Tényleg borzasztóan szomorú vagyok.

törekvés sincs a rezsimben a konszolidációra. ez nem a kádári konszolidáció “aki nincs ellenünk, az velünk van”-ja, frizsiderszocializmussal, hétvégi telkekkel, és azzal az ígérettel, hogy aki nem ugrál a rendszer ellen, nem emlegeti ötvenhatot és nem feszegeti azt, hogy miért vannak itt a ruszkik és miért nincsenek választások, az nyugodtan és békében élheti az életét, a lehetőségek határain belül még anyagilag is gyarapodva.

semmi befékezés, semmi nyugi, semmi stabilizálódás: napról napra jobban és jobban nyomják a gázt, a kormányzati kommunikáció hangneme az ötvenes évek elejét idézi, egyre csak fokoznak mindent, annyira, hogy még mindig képes vagyok megdöbbenni dolgokon, még úgy is, hogy végigéltem az elmúlt tíz évet és tényleg a legrosszabbakat várom tőlük.

nem tudnak lassítani, mert a folyamatos egészpályás letámadás és csatát csatára halmozó előretörés az egyetlen közeg, amiben nem válik triviálisan nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy tökéletesen inkompetensek (és persze ha nem képzelt ellenségek ellen kell harcolni, akkor még így is). konszolidációra képtelen a rendszer, az egyetlen kiválasztási elvként az inkompetenciából fakadó lojalitást alkalmazó kontraszelekció miatt viszont működésre is alkalmatlan.

nincs exit stratégiájuk. elkövették azt a végzetes hibát, hogy túl sokat loptak ahhoz, hogy egy kormányváltás után hagyni lehetne őket elsétálni a szajréval. (ha valaki a hatalommal visszaélve lop magának párszáz milliót, néhány nyaralót, családi házat, kisebb-nagyobb céget, akkor semmi következménye nincs annak, ha a bukása után nem számoltatják el. az effélében érdekelt szocik is megúszták, és mostanra már észre se vesszük. ha viszont valaki egy-két komplett megyét és néhány kulcsfontosságú szektort lop magának, akkor azt a kormányváltás után muszáj visszavenni tőle, ha az új kormány azt akarja, hogy működjön az ország.) száguldanak, száguldanak, egyre gyorsulva, de fogalmuk sincs arról, hogy hogyan lehetne leszállni a bicikliről és épkézláb elsétálni.

Ez a Fudan sztori számomra minden eddiginél gusztustalanabb.

A Fidesz, egyébként komolyabb társadalmi ellenállás nélkül, idehoz egy szimbolikus kínai egyetemet, és azt csinál amit akar. Évekre eladósodunk, hasznunk semmi nem lesz belőle, de megint távolabb kerülünk a szabad világtól.

Tényleg borzasztóan szomorú vagyok.

törekvés sincs a rezsimben a konszolidációra. ez nem a kádári konszolidáció “aki nincs ellenünk, az velünk van”-ja, frizsiderszocializmussal, hétvégi telkekkel, és azzal az ígérettel, hogy aki nem ugrál a rendszer ellen, nem emlegeti ötvenhatot és nem feszegeti azt, hogy miért vannak itt a ruszkik és miért nincsenek választások, az nyugodtan és békében élheti az életét, a lehetőségek határain belül még anyagilag is gyarapodva.

semmi befékezés, semmi nyugi, semmi stabilizálódás: napról napra jobban és jobban nyomják a gázt, a kormányzati kommunikáció hangneme az ötvenes évek elejét idézi, egyre csak fokoznak mindent, annyira, hogy még mindig képes vagyok megdöbbenni dolgokon, még úgy is, hogy végigéltem az elmúlt tíz évet és tényleg a legrosszabbakat várom tőlük.

nem tudnak lassítani, mert a folyamatos egészpályás letámadás és csatát csatára halmozó előretörés az egyetlen közeg, amiben nem válik triviálisan nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy tökéletesen inkompetensek (és persze ha nem képzelt ellenségek ellen kell harcolni, akkor még így is). konszolidációra képtelen a rendszer, az egyetlen kiválasztási elvként az inkompetenciából fakadó lojalitást alkalmazó kontraszelekció miatt viszont működésre is alkalmatlan.

nincs exit stratégiájuk. elkövették azt a végzetes hibát, hogy túl sokat loptak ahhoz, hogy egy kormányváltás után hagyni lehetne őket elsétálni a szajréval. (ha valaki a hatalommal visszaélve lop magának párszáz milliót, néhány nyaralót, családi házat, kisebb-nagyobb céget, akkor semmi következménye nincs annak, ha a bukása után nem számoltatják el. az effélében érdekelt szocik is megúszták, és mostanra már észre se vesszük. ha viszont valaki egy-két komplett megyét és néhány kulcsfontosságú szektort lop magának, akkor azt a kormányváltás után muszáj visszavenni tőle, ha az új kormány azt akarja, hogy működjön az ország.) száguldanak, száguldanak, egyre gyorsulva, de fogalmuk sincs arról, hogy hogyan lehetne leszállni a bicikliről és épkézláb elsétálni.

vagy esetleg nyelvészek. 

segítsetek már, hova a picsába tűnik a határozott névelő MINDIG amikor Orbánra kell hivatkozni? hogy lehet mindig azt mondani hogy “{} miniszterelnökúr” és nem azt hogy “a miniszterelnök úr”

hát miért kell ezt? ez ki van adva vagy tényleg így szólítjátok egymás közt? (i am looking at you rogántonci.)

@scanzen