Magyarországon nincs Halloween!
- Halottak napja nem = Mindenszentek! Olvass utána!
- nem Zolika, majd a papa meggyújtja, tavaly is megégetted a kabátodat.
- nézd már, hogy meghízott a Babcsákék lánya! Vagy terhes MEGINT?
- ne ezt az inget vedd fel, mit szólnak az emberek?
- szerinted az aranykeresztes mécsest vegyük Keresztmamáék sírjára és az ezüst angyalkásat Gabi papáékhoz, vagy fordítva?
- és mit fog szólni a Dobosné, vagy a Paczulákné, ha meglátják, hogy vasárnap még mindig halom levél borítja a sírt?
- gyere Gabika, vesz neked a mama kimérve kókuszosat meg zseléset!
- Ignis csomagtartóját ROSSZ LEPEDŐVEL kibélelni, bepakolni: 500 db. üres befőttesüveget, 2 zsák 1000 db.-os sima teamécsest, kiskapát, kisseprűt, kisgereblyét, nylonzacskókat, krizantémokat SZÁRNÁL NEDVESÍTETT újságpapírba tekerve, meg SZÚRÓS ZÖLDJÉT mellé, gombolyag spárgát, kandallógyufát, 1 karton piros, 1 karton fehér mécsest.
- dehogy volt az rendes ember, verte a Marit, meg állítólag konyhakéssel is megkergette az asztal körül!
- hol a fémtálca?… Milyen fémtálca, hát amit a mécsesek alá hoztam, most lett felújítva a lap, te meg csepegtetsz össze mindent, jézusom!
- gyógyszereidet bevetted?
- tessék a KRIZAMTÉMOT aranyos, akkora virágja van, mint az uram feje, hehehe!
- nagyon ivós volt, de nagyon dolgos is.
- Nimródka ne ülj a keresztmama sírjára, nem illik!
- drága, jó apámék melletti sírhelyet vettem meg, jövő héten vésik fel a nevemet, meg hogy szül.:, én nem szeretek semmit az utolsó pillanatra hagyni.
- ha én meghalok, engem ne égessetek el, egyszer láttam hogy felült a halott a kremóban, én nem akarok felülni!
- ez a szottyadt fagyöngy meg 1 szál lucgally 300 forint? Mi?
- csak nem a Fejesné unokája tetszik lenni? / - Nem, én a Jakusék lánya vagyok. / - Az nem lehet.
- gyerekek, ne rohangáljatok, zavarjátok a halottakat!
- ó köszönöm szépen, de vagy már 1000 éves, ezt az irhát még Isztambulban vettük 1984-ben.
- mikor megyünk a mekibe?
- várjál angyalom, hozott neked a mama ülőpárnát, erre üljél!
- engem égessetek el, aztán szórjatok, ahová akartok, hozzám ne kelljen kijárkálni.
A temető 60-as éveket idéző irodájában, a nyikorgó széken ülve vártam, hogy a nyikorgó parkettán elcsoszogó, idős ügyintéző hölgy lefénymásolja a papírjaimat. Meghosszabbítani készültem anyám urnájának bérletét, nehogy egyik november elsején arra menjek ki, hogy valaki más nevét olvasom a kis márványtáblán. Odahajolt hozzám a szomszéd asztaltól egy fiatal ügyintéző, és súgva kérdezte: “nem akarja letudni a dolgot örökre? 5 ezerért az édesanyját kegyelettel kipörgetjük… tudja, egy szórásoson…“ Elképzeltem ahogy szegény, néhai anyám földi maradványai szállnak az ég felé, valami ismeretlen Kovácsné vagy Szabóné hamvaival együtt, közben szép, megható, lágy zene szól. A mit sem sejtő rokonok együtt érzően kérdezik: “kicsodája tetszik lenni a megboldogultnak?“ S én csak állok ott, kezemben az olcsó, fonnyadt kis fagyöngycsokorral, majd azt felelem: “senkije, csak édesanyámat pörgettettem ki spórolási megfontolásból, kegyelettel.”
blakekathryn
germansingergirl
theartofmadeline
gracieabrams
tangentwithtanner
discoholicmusic
origamiaround
