Siropicsogo

In the place where I make no mistakes

In the place where I have what it takes

I'm never gonna know you now

But I'm gonna love you anyhow

I'm never gonna know you now

But I'm gonna love you anyhow

I'm never gonna know you now

In the place where I make no mistakes

In the place where I have what it takes

I'm never gonna know you now

But I'm gonna love you anyhow

I'm never gonna know you now

But I'm gonna love you anyhow

I'm never gonna know you now

True Stories or True Fictions (Ancient Greek: Ἀληθῆ διηγήματα) is a parody of travel tales, by the Greek-speaking Syrianauthor Lucian of Samosata, the earliest known fiction about travelling to outer space, alien life-forms and interplanetary warfare. Written in the 2nd century, the novel has been referred to as “the first known text that could be called science fiction”.

Minden rendben

A négyes-hatos villamosra vártam.

Hallgattam: az éjjel elterült lazán,

s fel se tűnt a kölcsön bőrkabátban,

hogy fagyni kezdett és elkékült a szám.

A villamos meg csak nem akart jönni.

"Nem baj" - gondoltam. "Nincs vonaljegyem.

Nem vár senki. Nincs mivel törődni -

Esetleges, mi történhet velem."

A körút mellett minden bérlakásban

az összes alvó fogcsikorgatott,

s összeadta szépen önmagában,

hogy álmából levesbe aznap mit rakott.

Gyalog sétáltam egészen hazáig.

Fázni kezdtem. A körút gyorsított velem,

figyeltem szedált országom, hogy ásít,

majd tűnődtem, hogy mit jelent nekem.

Az én hazám nem hordoz pluszjelentést,

de megmondja, hogy súlyom hány kiló,

hogy nem vagyok eléggé jó keresztény,

és nem vagyok eléggé jó zsidó.

Hogy bárhogy élek, nem lesz semmi könnyebb -

Vágyam sincs, hogy szívem hajtsa szét.

Nehézkes, átizzadt érdekek jelölnek,

és én vagyok már minden csőcselék.

Az utcán, hogyha bárki szembejönne,

amit szeretne, azt tehet velem,

bevett dolog, hogy így jutunk mi többre -

akárki megkap áfamentesen.

Hazaérek. Minden növényem él még.

A bérlakás szelíden rám köszön.

A boldogságot nézem még a tévén -

Nem cselekményszerűen, nem áttekinthetően. A kézzelfogható valóságban élunk, nem eszmék jelképei közt vagy kerek történetek absztrakcióiban. (…) A falon a tenyérnyom azt jelentette, hogy csak rakódnak bennünk a napok, az órák, a percek; nincs is cselekmenye az életüknek. Hogy mégis így telik velünk az idő, rettenetesen es csodálatosan. (…)