már nem éri meg

+ 3 6 30 6 1 9 …

Hívás.

Ez a szám jelenleg, nincs hozzárendelve egyetlen előfizetőhöz sem!

Mondja a női hang már vagy ezredszerre. Pedig titkon még mindig azt remélem, hogy te veszed fel a telefont, és mint rég nem látott ismerősként udvariasan megkérdezed, hogy mi újság. Én pedig kifejthetem, hogy a mai napom nem volt éppen fényes, mert rengeteg minden összejött, ezért gondoltam felhívlak téged, hogy jobb kedvre deríts. Te elmosolyodsz rajta. Teszel egy finom megjegyzést, hogy ezek szerint az elmúlt 3 évem nem lehetett túl rossz, ha „csak most jutok eszedbe”, majd továbblépsz és mesélsz te is. Hosszasan elbeszélgetünk, arról a bizonyos eltelt 3 évről. Rengeteg idő, mit csinálsz azóta? Van valakid? Boldog vagy? Te persze közlöd, hogy nagyon nehezen tetted túl magad azokon, amik történtek, de úgy érzed végre megtaláltad a boldogságot egy olyan fiú mellett, aki tényleg szeret, és minden elé helyez. Én gratulálok, és sok boldogságot kívánok. Legszívesebben természetesen nem ezt hallanám. De a nőtől, aki egy lejátszóról ugyan azt az egy sort ismételgeti 3 nyelven, még ez is jobb lenne. Persze udvariasan te is visszakérdeznél: Na, és neked van valakid? Megtaláltad azt, amit kerestél? Én pedig hazudnék. Elmondanám, hogy igen. Elmondanám, hogy mindenem megvan, amire valaha vágytam, és mindannak ellenére, hogy téged hívtalak fel, áll mellettem egy szerető család. Csak most valahogy még is téged akartalak. Furcsa nem? 3 év után.