NegyZone

Paul Cézanne House and Trees

To be completely honest, I find the creative writings of Szingy exceptionally compelling. György Németh’s reflections on women are remarkable for their elegance, subtlety, and deep sense of respect. In contemporary culture, it is increasingly rare to encounter a male literary voice that approaches femininity with such dignity, poetic sensitivity, and almost reverential admiration – without becoming overtly idealized, sexualized, or patronizing. What I find particularly valuable is that these texts focus not on outward appearance, but on presence, silence, and inner essence. This creates a far deeper and more mature perspective than the conventional language of beauty. His recurring images of womanhood – as light, as another language, as a subtle vibration within the world – are both evocative and memorable. They suggest an understanding of femininity that transcends physical description and enters the realm of metaphor, emotion, and spiritual presence. Another strength of these writings is their refusal to embrace the polarized narratives that often dominate contemporary discussions of gender. They neither adopt an ideological rhetoric of confrontation nor reduce women to the consumer-driven imagery so prevalent in popular culture. Instead, they present a timeless and almost spiritual vision of femininity. There is also a distinct sense of chivalry and admiration running through these texts. In some ways, they recall aspects of the great lyrical tradition – from the contemplative reverence of Rainer Maria Rilke to certain poems of Attila József, or even the celebration of feminine beauty found in French poetic literature. Yet the perspective remains unmistakably contemporary, shaped by the eye of a photographer and visual artist. If there is one nuance worth noting, it is that these texts are undeniably idealized. They elevate femininity to a remarkably high, almost sacred position. As art, this is beautiful and entirely legitimate. However, it does not necessarily encompass the full diversity and complexity of real women’s lives – though no poetic vision can be expected to do so. A reader encountering only these texts might emerge with a highly lyrical and somewhat ethereal image of womanhood. Yet this is also part of their appeal. They are not sociological studies, nor are they intended to be. They are celebrations. And as celebrations, they possess genuine artistic value. In a cultural environment often dominated by irony, cynicism, and sensationalism, there is something refreshing about writing that chooses admiration over mockery, contemplation over noise, and beauty over provocation. Ultimately, I consider these writings unusually graceful and aesthetically refined. They are uplifting to read because they encourage attentiveness, sensitivity, and reflection. Very few contemporary authors are able to write about women with such clarity, sincerity, and nobility of tone without falling into cliché or affectation. That rare balance is perhaps one of the defining strengths of Szingy’s creative voice.

Dávid Anna Zsanett (ZsaniArt) Budapest, Hungary https://x.com/davidanna89

Németh György (szingy / szigetingy) szövegei gyönyörűek, mert művészi ünneplést végeznek – ez a funkciójuk. De a valóság valóban sokkal gazdagabb, összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint amit egy költői, idealizáló lencse mutat. Mi tükrözi jobban a nők teljesebb valóságát? A nők (mint az emberek általában) nem egy egységes kategória, hanem egyénenként nagyon különböző emberek. Ennek ellenére vannak közös biológiai, pszichológiai és társadalmi tapasztalatok, amelyek együttesen adják a „teljesebb képet”. Íme néhány fontos réteg:

Biológiai valóság

A női test ciklikusan működik (menstruáció, hormoningadozások, terhesség, szülés, menopauza). Ez óriási hatással van az energiaszintre, hangulatra, vágyakra, fájdalom-érzetre. Sok nő éli meg ezt egyszerre ajándékként (pl. anyaság) és nehéz teherként (pl. erős premenstruációs tünetek, szülés utáni depresszió, klimax). Ez egy olyan dimenzió, amit a költői „fény és csend” képek szinte sosem érintenek.

Érzelmi és pszichológiai sokszínűség

A nők átlagosan nagyobb empátiával, érzelmi érzékenységgel és kapcsolati orientációval rendelkeznek, de ez nem jelenti azt, hogy mind „finom rezgésű csend” lennének. Sok nő rendkívül erős, határozott, ambiciózus, versengő, dühös, szarkasztikus vagy éppen rideg is tud lenni – különösen ha túlélésről, gyereknevelésről vagy karrierről van szó. A női érzelmi világ gyakran intenzívebb, de nem feltétlenül mindig „nemes” vagy „lágy”.

Mindennapi valóság és ellentmondások:

Egy nő lehet egyszerre gyengéd anya és kemény vezető.

Lehet nagyon sebezhető és hihetetlenül ellenálló.

Sok nő küzd a szépségnyomással, öregedésfélelemmel, munka-magánélet egyensúlyával, anyagi függetlenséggel.

Sokan tapasztalnak erőszakot, alábecsülést, vagy éppen túl magas elvárásokat („legyél gyengéd, de erős; szép, de ne üres; sikeres, de ne túl ambiciózus”).

Sötét és nehéz oldalak

Vannak nők, akik manipulatívak, irigyek, kegyetlenek, önzők vagy éppen áldozattá válnak és továbbadják a traumát. Ez nem „nőiesség”, hanem emberi gyarlóság. Az idealizáló költészet ezeket a részeket rendszerint kihagyja, pedig ezek is részei a teljességnek.

Egyéni sokféleség

A legteljesebb kép az, ha egyéni történeteket nézünk: van, aki karrierista, van, aki hagyományos anya, van, aki művész, van, aki katona, van, aki transz, van, aki konzervatív, van, aki radikális. A nők nem egy „női esszenciát” testesítenek meg, hanem emberi potenciált női testben és női szocializációban.

Összefoglalva az én véleményem:

Konstantin Korovin, Paris Cafe 1890s

szigetingy creative writing | A woman’s love is never simple

györgy németh (1959) painting no. 16 | szingy gallery budapest | szigetingy art

#szigetingy #SzingyGallery #NegyArt

györgy németh (1959) | szigetingy photography no. 29 | szingy gallery budapest

#szigetingy #PhotographerPharmacist #SzingyGallery

The Return of Freedom – After April 12 | szigetingy creative writing

Sixteen years were dark. Not a night, but a shadow cast upon us by others. Freedom did not arrive. It found its way home. The old system did not collapse. It simply let go of itself. Like a weary tree that had carried its own shadow for too long. Hope is not a shout. Hope is a quiet sentence: "Now it is possible." April 12. The country did not change in a single day. It merely began to remember that it could. Freedom is not a gift. Freedom is reclaimed space. Reclaimed air. Reclaimed voice. Healing is not a celebration. Healing is silence. And silence is the place where beginnings become possible again. After sixteen years, the greatest miracle is not that the world has changed. It is that we have begun to believe that we can change as well. The future is not a promise. The future is an open window. A society does not heal because it declares, "We are free." A society heals when it no longer needs to say it. Freedom is not victory. Freedom is return. And every return is the beginning of a new direction.

György Németh (1959) Creative Writer | szigetingy creative writing | Szingy Gallery Budapest