necronomicon

Nagyon nehéz leírni ezt az érzést.

Annyira boldog és nyugodt voltam, hogy láthattalak. Még az álombeli Énem is beleborzongott abba az illatba,amit olyan becsesen őrzök magamba. A Te illatod.

Most az álom rövid és egyszerű volt! Egy házba mentem , mert úgy éreztem , valami befele vonz. Egy hatalmas és sötét házba. Affajta amerikai horrorokba illő házat képzeljünk el.

Ahogy közelebb értem a házhoz láttam egy árnyékot suhhanni a ház hátamögé bújva. Erőt vettem magamon és bementem a főajtón!

Sötét volt de mégis kedves lakás. Öreg volt minden, de látszott , hogy lakik itt valki. Leültem a legközelebbi kanapéra , és mikor félig leültem beléptél a szobába és mintha semmi se történt volna néztél rám. Már vártál, mint egy öreg barátot , lágy és kedves mosollyal bábultál. Nem volt ijesztő egyátalán , de nem találtam a szavakat. Bámultam ki a fejemből m, hisz nem gondoltam egy cseppet sem előre mit fogok látni. De Én csak Téged láttalak ! Csakis Téged!

Ahogy megszerettem volna szólalni , hirtelen megmozdultál és el is fosztottál az összes lehetőségtől, hogy beszélhessek. Mély pillantásom után azon kaptam magam, hogy próbálom cinikusan , de utalni arra, hogy mégis mit keresel itt? Majd azon eszmélek,hogy mellettem ülsz.

Érzem az érzrést, de most nem jár a szívem. Nem dobban. Mintha megálna az idő, és egy mély pillantás után érezlek téged is. A nyugalmat és azt a hihetetlenséget, hogy itt vagy. Közelhajosz és a fülembe sugsz valamit.. Ekkor érzem meg az Illatod.

Ahogy az illat találkozik a lelkemmel elmosolyodok.. nyakunk finoman indul a másik felé.. lassan mozog minden,s nincs többé se tér sem idő. Cseng az ürességtől minden. Csak az illat! Csak az arc! Csak a szőke hajnak az aranysárga színe,amit látok és, ami valha is csak számított. Ahogyan a orrunk keresné a másikét, homlokunk összeér. Összeért,s mind a ketten felnézünk a másikra. Látom a szemed és ahogyan elmosolyodsz ismét. Fehér fogaid mögül hallom a sóhajt, ami azt érezteti végre itt vagy!

Ahogyanez mind mind megbabonáz, látom arcod TURZULNI kezd.. szívem HEVESEN kezd VERNI .. légzésem SZORUL.. érzem NINCS sok időm. Meg a karlak csókolni de ahogy megtörténne a pillanat....HUSSSSSSSSSSSSS

Felébredek egy sötét és csendes hajnali órába..

Nem tudom mi történt csak azt, hogy visszavágyom és bármit megadnék , csak egy percel többet tölthessek ebben az álomban. Nem akarok a valóságban élni. Gyűlölöm a világot amiért kiszakított onnan! Gyülölöm Önnmagam , amiért nem tudtam tovább maradni..

A feketeség elnyel.. irány egy másik álom vagy rémálom..

Kedves olvasó! Köszönöm, hogy elolvastál és megértesz.

Igen tudom rohadt fura folyamat az egész, boldog vagy mert elkapott egy újabb dilema az ismeretlenbe.

Próbálkozól, hogy aztán valahogy közel kerülj hozzá, de mégis valami mindig vissza tart...

Telik az idő bele vagy bolondulva annélkül, hogy valaha is beszélhetettek volna..

Az egészen gondolkozván megfordul a fejedbe mi lenne, ha mondott volna szépeket...

Telnek az idők veszed a bátorságod, ráírsz kitől féltve örzöd álmod..

Bár ha félsz is mégis megpróbálod, próbálod keresni a boldogságot..

Írogálhatsz neki bármit felesleges, nem érdekled gondolkodni felesleges..

Bár kérdezne feléd, hiába várnád nem ir, de te mégis keresed mert sírsz..

Soksok idő elteltével ugyan úgy te írsz, keresesd a szavakat ,hogy miért is írsz..

Hiába vársz te sokat felesleges annyit, nem kérdez mizu mi a helyzet.

Telnek az idők te ugyan úgy keresed, egyszercsak vissza kérdez arra mi a helyzet ?

Meglepődve beszélgetsz látod a rengeteg esélyt, taliznál vele bele is megy.

Aztán pár nap múltán örülve keresed meg mikor ér rá érted..

Válaszát olvasván remény vesztett álom, közölvén veled mondja nem látom értelmét sajnálom..