Ősi perzsa széltorony, természetes légkondi.
Kb 5-6ezer éve használják Iranban, a legnagyobb kultusza ott lett, de láttam Marokkóban is, Egyiptomban van hasonló.
Mikor a magyari törzs még valamelyik sztyeppén ette makogva a nyers lóhúst, a perzsák már légkondiztak.
Az elve pofonegyszerű.
A tornyok több függőleges aknára vannak osztva, a legkisebb szellő is elég, hogy áramoljon a levegő. A kéményhatás elve az, hogy a levegő sűrűsége csökken a hőmérséklet emelkedésével. A meleg levegő felszáll, a hűvösebb le. Tadamm.
A felszínen nagyon kevés víz van, viszont lejjebb akad.
A quanatok (kanat), földalatti csatornák, amiket kiégetett agyagból készítettek és víz folyt bennük, lehűtötték annyira a levegőt, hogy az a házon átáramolva vitte magával a meleg nagy részét.
A képeket Yazdban csináltam, ami ezek miatt a badgirok miatt (is) már világörökségi hely. De vannak Isfahanba, Qomban, Shirazban, Mashadban, Tabrizban is. De a sivatagi Yazd az nem piskóta.
Nem volt szállásom Yazdban, a szladi kurva drága lett volna, úgy volt, hogy semmi baj, majd az utcán alszom, no problem. A város rendkívül tiszta, bűnözés 0%, vagy inkább -5%, itt inkább beraknak egy pénztárcát a zsebedbe, ha nem figyelsz, hajnali kettőkor is 38 fok.
Hanem ezt Habib bácsi és családja nem engedhette, felültetett a robogóra maga mögé, a fia a hátizsákom hozta.
A kégliben semmi ülőalkalmatosság nem volt, süppedős hamadani selyemperzsa mindenhol, azokon heverésztünk, teáztunk.
Lefekvés előtt Habib adott egy steppelt pamut takarót, haver, ez azért kicsit túlzás lesz, gondoltam.
De ahogy ment le a nap, a badgir elkezdett dúdolni, sivítani, morogni.
Bazki, a végén magamra kellett húznom a takarót.
