KonSoma

Aludhatnék némán,

Legalább az árnyékom...

Mint régen Újra Építenék És újra rombolnék Újra Teremtenék És újra gyilkolnék Újra lennék Vad És újra Vadásznék Újra Lennék kissrác És újra Felnőnék

Egyszer még Csak egy élet Tudom, néha túl kevés, Ha az álmom Egy különös szívverés. Jelenés. Ma a társam, Holnap szörnyű ellenség, Mert ami felgyúlt Egy szép napon majd még El is ég. Ölelj, nézz úgy rám. Szeress, vagy tépj szét. Hagyom járd most át a szívem Egyszer még. Nem fáj már. Ez is csak játék. Tudom így lesz jó a vége Egyszer még.

A Nagybetűs NŐ Látom az ég Mosolyog még. Tudja, hogy szépek A régi mesék. Csattant néha arcomon csók és Néha súlyos női kéz. Az álmom és én Az éj közepén Rúgtuk a port A város macskakövén. Szédelegtem sokszor az úton, Míg csillagok hulltak, És áztam a lámpafénynél. Mégis így jó, Ha zajlik az élet. Olykor elmegy pár hajó. Nincs mért’ félned. Ha rövid időre is, De minden-ki-bírható. Én se bánom, Hogy múltak így évek. Mert közben megtaláltam Őt: Régi álmom, Az igazi nagybetűs NŐT. Hűs éjjeken át Éltük a mát. Nem kellett más, Csak egy vékony kabát. Énekeltük hangosan: Éljen A néhány régi jó barát! Álltam a szív Túloldalán, Száz öreg pók Szőtte útvonalán. Egymagamban jártam a várost, Míg csillagok hulltak, És otthon a semmi várt rám.

Csak ma legalább Tudom gyorsnak tűnik minden. Az élet múlik, nem vár. Sok mindent átéltünk így és nem zavart, Hogy túl nagy az ár. Amíg átkarolt sok mindent A hűsen szikrázó jég, Szép lassan eltévedt száz és száz mosoly Az arcunkról rég. Ha nem is könnyű, állj meg csak egy percre, És szeress úgy inkább, Hogy maradjon még másnak is a jóból. Csak ma legalább. Fagyos úton hóban, szélben Lábam álmoddal jár. Míg szívem lángoktól ég, mi lesz azzal, Kit senki sem vár? Ha nem is könnyű, állj meg csak egy percre, És szeress úgy inkább, Hogy maradjon még másnak is a jóból. Csak ma legalább. Értem én, hogy túl nehéz csak a részvét, De miért ne lássa bárki hát az élet szebb képét? Ha nem is könnyű, állj meg csak egy percre, És szeress úgy inkább, Hogy maradjon még másnak is a jóból. Csak ma legalább.

Szerintem Várj, Ha most elindulnál ne félve Járj, Ha borban úszol ne vizet Prédikálj. Jól vigyázz, hogy kővé mégse Válj. Várj, Ha hív az élet, kérlek messze Szállj. Ha érzed menned kell, meg ne Állj. Tudom át kell élned még pár csodát, Míg elmossa az ég sok könnye az évek súlyos sarát. Élj, Hogy tudd mi jó és rossz, hát Ne félj, Ha bármi szépet látsz még Mesélj. Ha nem hiszel már semmiben, Remélj még, mert így Szebb a világod. Nézz szét, hogy értsd Ha soha nem is látod. Ha tovább lépnél, Ma tépd el a láncot. Ha égnél még, Ne fújd el a lángot. Nézd, Ne gyűjtögesd, vagy szórd szét A pénzt. Az összes sorsban vállalj ma Részt. Magadért Tégy meg bármit, mástól Ne kérd. Most úgy szeress, mint bárkit Ezért, Ha nem hiszel már semmiben, Remélj még, mert így Szebb a világod. Nézz szét, hogy értsd Ha soha nem is látod. Ha tovább lépnél, Ma tépd el a láncot. Ha égnél még, Ne fújd el a lángot. Remélj még, mert így Szebb a világod. Nézz szét, hogy értsd Ha soha nem is látod. Ha tovább lépnél, Ma tépd el a láncot. Ha égnél még, Ne fújd el a lángot. Élj, Hogy tudd mi jó és rossz, hát Ne félj, Ha nem hiszel már semmiben, Remélj...

Álomzár Elmúlt már. Így száll az idő. Álomzár Éles szememen az eső. Az ész átlát, De súlyos közben a szív. Bár látnád, A két ellentét most milyen harcokat vív. Elmúlt már. Szertefoszlik a szó. Bár átjár, Mint kedves idegen, átutazó. Elbújnék, Bár néha senki se lát. Nem várnék, Most már se veled, se nélküled tovább. Így a lét Még a tét. Elkéstél. Érzem távol a cél. Ha rám néznél, Most mégis ugyan úgy, mint rég, vétkeznél. Elmúlt már. Így száll az idő. Álomzár Éles szememen az eső. Az ész átlát, De súlyos közben a szív. Bár látnád, A két ellentét most milyen harcokat vív.

Régi mese Láttam én száz mesét, A csillogó észak sarki fényt. Az angyalok rajzolták szűz hóba A szíved térképét. Az álom és múlt-idő, A mágikus játék száncsengő, Valahol itt élnek még bennem, mint A képzelőerő. Kérlek hidd el A télapó sem hazugság. Hívd jó szívvel. Nézd el, Én még Ma nem növök fel. A képzelet hajnalán, Egy naplopó rénszarvas hátán Jól tudod, ott hagytunk még mindent A régi kis párnán. Kérlek hidd el A télapó sem hazugság. Hívd jó szívvel Nézd el, Én még Ma nem növök fel. Úgy lesz igazi a régi, szép meséd, Ha éled ugyanúgy, mint más az életét. Eljön ez a nap, ha érted a lényegét, Csak érezz ma is úgy, mint régen gyerekként.

Elég lesz Ködös mámor-képek, Furcsa tények, Névtelen múlt. Egy félbevágott vázlat, Mit könnyed áztat Álomba fúlt. Vajon ébren is leszel-e még, Ha én a tűz vagyok, te meg a jég? Holnapra úgyis, mindegy már, Mindegy már, Hogy igaz volt, vagy mégsem. Nem számít, így már nem kell más, Nem kell más. Elég lesz, ha érzem.

Egyszerűen vak Nem is A haláltól Inkább Az időtől Félek Sokkal gyorsabban Telik Múlik Rohan Ha te is Úgy csinálod Mint én Folyamatosan A holnapot Várom Mert akkor Majd jobb lesz Majd több pénzem lesz Majd jobb autóm lesz Majd jobban fognak szeretni Majd elismernek az emberek És miközben Megkérgesedik Az arcom A csontjaimra rászárad A bőr A vérem Besűrűsödik És a szívem is Csak ritkábban ver Én folyamatosan Az az ember Voltam Vagyok Leszek Aki folyton Elérte a céljait Akit mindig Szerettek Még akkor is Ha folyton Elégedetlen Voltam De akkor talán Már késő

Kivagyok? Vajon Az vagyok Akinek Hiszem Gondolom Magam Vagy Aminek Mások Látnak Gondolnak ?

Elvesztem Félúton A vágy Az elképzelés És a valóság Között

Herkules Ha csak az erős Emberek Kapnak Nehéz béklyót Akkor Én biztos  Herkules Vagyok

Hátha Soha nem voltam Senki De egyszer szeretnék Lenni Valaki Akárki...

Érdemes Kaptam már Az élettől Rendesen Nem rendeset Nem csak úgy Mondom Hanem tudod Úgy Igazán keményen Tapostak rám Mint apró Jelentéktelen Féregre Néztek A legtisztább Láthatatlan Levegőnek Roppantottak össze Puha testű Gerinctelen Kígyók Nyálkás testükkel De én még most is Hiszek A jó emberekben A jóságban Azért a pár Megértő tekintetért Néhány kinemondott Szóért Élek Miattuk érdemes...

Csoda Ahhoz Hogy A csodák Megtörténhessenek Először Hinni kell Bennük