magányos élet

Van itt még valaki 👀 menő még 2026-ban tumblrözni? 😁.

Távol tőlem, mégis oly közel,

egy érintés, mi többet ér mindennél

Tekintetünk lopva keresi a másikat.

Hidd el őrzöm a titkunk csendesen

A szél még mindig a neved suttogja,

minden dallam rólad szól,

de ajkam néma, nem szabad,

mert ez a vágy tiltott, ami csak rólunk szól.

Lopott pillanatok fénye,

egy rejtett mosoly, halk sóhaj,

szeretni bűn és egyben gyönyörű ,kapcsolatunk olyan

mint tengerparton a lábnyom amit a tenger víze elmos

De ha a sors kegyes lesz egyszer,

karjaid közt lelek otthonra,

Hogy bízzak meg újra bárkiben is

Mikor a legnagyobb őszinteségben is hazudtál. Hazudtál te kiben képes voltam újra megbízni és a legértékesebb dolgot adtam kezedbe a szívem de te újra tönkre tetted. Újra vérzik fél megbízni bárkiben is...

Mond, hogy legyek újra egész...

Tele üresseggel és fájdalommal lelkem millió darabra hullott szét amit próbálok újra össze ragasztani de nem megy elfáradtam... Úgy érzem én ehhez kevés vagyok...

már nem haragszom rád már nem fogjuk egymás kezét olyanok lettünk mint két gondtalan útitárs csak épp külön utakon járunk és éljük az életünk. Aki megtanított újra szeretni majd mikor újra hittem a szerelemben magamra hagyott az érzéseimmel együtt végül ugyan ott kötöttem ki mint mielőtt jött az életembe magányosan és csalódottan..

Már nem érdekelsz többé elengedlek

Elengedleg mert te erre kényszerítesz már nem várok válaszokat lelkem mélyén tudom, hogy hazudsz

Elmegyek itt hagyom ezt a világnak csúfolt, hitt akármit... Elengedem azt ami nem szolgál közben pedig megszakad a szívem érted.

De mond, hogyan legyen újra egész...