Why Not

A világ nem mondja meg

Nem tudhatja elregélni

Hogy mi van idebent

Mi van ide lent

A végét húzom

És ez lett a kezdet is

A bőröm forró

A hideg tél is menekül

Égve élek

Az éjszakában vétkezem

A nappal vérezem

A sebeim kaparom

Gyógyítani fájdalmas

Vérezni biztonságos

Hogy az arcodba nézzek

Magamba kellett látnom

A keserves sírás

Édes egy dallam

A hangos üvöltés

Az ének a bajban

A nap a felhők közt bujkál

Nem látja, amit a Hold megvilágít

Mert ő halkan figyel

Nem akarok többé elbujdosni

Azt akarom,hogy láss

Hogy a kezed ide simítsd

Az összes vérző hegre

Elnémítsd a világ zaját

Elkérd a hangos sóhajom

A drámai kacajom

Mert a világ nem mondja el

A világ nem mondja meg

Hogy mi van ide bent

Tudjam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki sír a forgalmas buszon, akinek nincs kihez szólnia, akit nem ért meg senki,

Legyen 5.

- Miért nem akarsz írni rólunk egy történetet?

- Hajlamos vagyok a képzeletet összekeverni a valósággal. Én nem egy ábrándot szeretnék dédelgeti rólad. Tudni akarom, ki vagy valójában. - egy ideig csendben néz rám félig tátott szájjal, mintha nem tudná a sok ezer gondolat közül, ami eszébe jut, melyiket mondja ki hangosan.

Vagy éppen nem jut eszébe semmi sem. Talán.

És mibe kapaszkodtal?

Semmibe, nem volt semmi.

Akkor hogyan élted túl?

Bárki is találta ki, hogy az embernek ennie kell az életben maradáshoz,

A regények megszépítik az embereket,