Hopeless.

Rá jöttem, hogy a szörnyetegeket nem tudom herceggé változtatni

jó lenne ha végre fontos lennék

Nem egyszer hazudtál, nem egyszer mondtam, hogy a következőnél elég.. nem egyszer sírtam érted bár tán érted sírtam a legtöbbet.. érted mert úgy gondoltam megérdemled azt a sok szomorú és boldog könnyet. De mostmár tudom, ha a lelkem kifacsarom akkor sem lesz jobb a helyzet sajnos nem tudom azt mondani hogy nem szeretlek. Képtelen vagyok rá. Mindenem odaadnám neked pedig semmim sincs. Árva vagyok és esetleg mégis úgy közdök érted mint a fronton a legények. Bátran, keményen, fáradhatatlanul. Én mindig itt leszek bármi is történjen engem mindig megkereshetsz, bármi baj van én éjjel nappal állok elébe hogy megoldásokkal szolgáljak. De nem én leszek neked az egyetlen és az első akit keresni fogsz a bajban. Fáj hisz szetném ha én lennék.. de nem lehetek nem, nem és nem. Mondogatom hogy minél gyorsabban és könnyebben elfogadjam. De mintha meg se hallaná a belső énem.. mintha a falnak szólna minden egyes betű szó és mondat. Remélem tudod még ha nem is mondom, szeretlek és fontos vagy hiába nem én vagyok neked az első s utolsó.

Mindig el engednek. Sosem leszek fontos eléggé ahhoz hogy küzdjetek értem. De ha halott lennék, csak mosnátok kezeiteket.

Ahhoz, hogy kiábrándulj egy férfiból nincs szükség másikra

Az a férfi aki elszívja az összes ragyogást belőled, azért teszi mert ő ragyogás nélkül született.

Megtanultam, hogy hol van az a pont, ahol érdemes elengedni valakit.

,,Őszintén szólva örülök, hogy ilyen könnyen lemondtál rólam, mert én máskülönben sose lettem volna képes rá."

Régen azt hittem hasonlítunk, de tudod mit? Az árnyékom sem vagy.

Tudod a kurva nagy igazság az, hogy szeretlek. Le sem tudom tagadni.. És most hogy ezt le írtam menj és bazd meg magad amiért ilyen könnyen el dobtál.

És amikor minden, amit sikerült felépítened porig ég körülötted, és a boldogság íze hamuvá keseredik a szádban, én ott leszek, egy üres benzines kannával a lábam mellett, gyönyörködve a lángokban. Mondtam, hogy ezt nem fogod megúszni, de te csak nevettél, mondván nem félsz a karmától. Tőlem kellett volna félned.

,,Napok telnek el úgy, hogy nincs egy mély értelmes beszélgetésünk... és úgy hiányoztál ezeken a napokon. De sose nézett ki úgy mintha te is hiányolnál engem..."