4 ev szerelem, fajdalom es gyulolet van bennem. Nem tudom elengedni, nem tudok tovabb lepni. Nem ertem az emberek hogy tudjak egyik naprol a masikra eldonteni azt, hogy akkor matol nem beszelek vele, mert rengeteg fajdalmat okozott.
Nekem ez nem megy. Kihasznalt, atbaszott, visszajott, elment, szeretett, megalazott nem egyszer es megsem tudom kizarni az eletembol. Varom, hogy keressen. Ha nem keres, akkor keresem en. Egyszeruen nem tudom elfelejteni.
Liter szamra sirtam el a konnyeim miatta nap, mint nap es nem tudom nem szeretni. Nem tudom nem keresni. Egyszeruen nem tudok pontot tenni a vegere.
Szerelmes vagyok bele. Szerelmes vagyok minden egyes belem rugasaba. Szerelmes vagyok minden egyes fajdalomba, amit okozott. Es nem tudom miert….
Latom az embereket, ahogy sajnalattal neznek ram, mert tudjak mekkora luzer vagyok. A lelkitarsam is csak annyit mond, hogy “sajnallak”. Senki nem tud rajtam segiteni. Sok emberrel megbeszeltem ezt.
Kaptam rengeteg tanacsot. Pillanatnyilag el is hittem oket, aztan minden folytatodott ugyanugy.
Probaltam elengedni. Tobb, kevesebb sikerrel. Volt, hogy fel evig nem beszeltunk es megis visszajott es hagytam, mert elmondhatatlan mamorral toltott el a jelenlete az eletemben. Orulten szerelmes vagyok bele.
Aztan probaltam harcolni erte. Nem egyszer, nem ketszer, de meg csak nem is haromszor. Meg lehet nezni megis hol tartok.
Lehet, hogy valamifele elmebajban szenvedek? Vagy annyira kifejletlen az erzelmi intelligenciam, hogy rendesen kezeljem a kudarcokat az eletemben ezaltal ezt a kudarcot sem tudom elfogadni es meg elvezem is? Valami baj van velem?
Ilyen torteneteket miert nem hallok masoktol?
Egyedul vagyok?