nem most, csak úgy néha

a világért sem zavarnálak meg, ha éppen valami fontosat csinálsz

csak olyan jól esne

és gondoltam megkérdezem, hátha

neked semmibe nem kerül

bármikor gondolhatsz rám

napi 1-2 alkalommal is megelégszem, és semmi baj, ha csak unalomból csinálod

én is gondolok rád

ez így igazságos, nem?

ha te megteszed értem, hogy gondolsz rám, nekem is illik gondolnom rád

és én gondolok is

nagyon sokszor

természetesen csak illemből, hogy biztosra menjek

és figyelj csak

ha eleget gondolunk egymásra, nem lehetne, hogy hiányozni kezdjünk?

egymásnak

azt mondjuk kezdhetném én

hiányolnálak

és akkor az egyensúly miatt

- meg persze illemből -

te is hiányolhatnál engem

és ha már úgyis hiányoljuk egymást

mi lenne, ha keresnél?

keresnélek én is

mert ha nem keresnélek, az nem lenne szép dolog

nem?

vagy akár össze is futhatnánk

az alól ki sem lehetne bújni

mesélhetnél a sötét titkaidról, amiket még nem mondtál el senkinek

vagy a szomorú gyerekkorodról, amit senki nem ért meg

és ha már úgyis együtt vagyunk

meg is ölelhetnél

visszaölelnék, ne aggódj

de túlléphetünk az ölelésen

mert hát ha már ennyi áldozatot hoztunk egymás miatt

- akkor is, ha csak illemből -

kellene valami igazi jutalom, nem?

ezt meg csak a világ kedvéért

példamutatás

hogy lássák az emberek, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét

megvan

figyelj

tudod, mi lenne megfelelő jutalom mindkettőnk számára?

megcsókolhatnál

mint a mesék végén a herceg a hercegnőt

visszacsókolnék

és lehetnék a hercegnőd

ha lennél a hercegem

nem lenne tök szép?

aztán együtt építhetnénk jövőt a múltunk törött darabjaiból

gyönyörű házban élnénk édes kis babákkal

csodálatos életünk lehetne

így együtt

és látod?

semmit nem kellene tenned

Szeretnék földhöz vágott bögre lenni Úgy, hogy ne lehessen tovább törni, Hogy minden porcikám látszódjon, S a lelked végre rádszóljon: “Hagyd! Te törted szét. Szedd össze!” De vajon seprűvel vagy ragasztóval jössz-e?