@poetepublic

Hova tudnék futni, az elől ami a fejemben van?

— nothing’s ever good enough for you.

Igen tudom. Tudom, hogy idegesítő vagyok. Tudom, hogy sokat beszélek. Tudom, hogy nem én vagyok a legszebb, legokosabb, legviccesebb, legkedvesebb ember a világon. Tudom, hogy az a 7 milliárd ember közül több mint a háromnegyede jobb nálam. Tudom, hogy nem vagyok a legjobb barát. Tudom, hogy nem vagyok az álom barátnő. Tudom, hogy napi szinten okozok csalódást. Tudom, hogy sok mindenki a dupláját várja el annak amit én nyújtani tudok. Tudom, hogy sok minden a hanyagságomon és a lustaságomon múlik. Tudom, hogy mindig mindenkinek mindenben kevés vagyok. Tudom, hogy nem büszkék rám a szüleim. Tudom, hogy mindig magamra számíthatok igazán. Tudom, hogy semmiben nem vagyok jó, nem vagyok tehetséges vagy kimagasló. Tudom, hogy pótolható vagyok. Egyetlen egy dolgot NEM tudok! Van bennem jó is?

— F. Scott Fitzgerald

már ráncos leszel, kopasz, és ősz lesz a maradék hajad is, és sörhasad lesz, és már nem tudsz felemelni(hogy én is olyan magas legyek mint te), és ha majd nekem kell a zoknid a lábadra húzni mert te nem akarsz lehajolni, és templomba akarsz majd járni velem vasárnaponként, és minden idősek napján ott akarsz lenni, és amikor rád kell szólnom hogy gyere már haza a kocsmából, és direkt bele nyúlsz a tortán a tejszínhabba, és karácsonykor már a sütés közben jól fogsz lakni a mézeskaláccsal, és azon fogsz viccelődni, hogy hogy megsértődtem a vicceden mikor 18 éves voltam, és majd ha azt mondod az unokáknak hogy téged szeressenek jobban, és képeket mutatsz majd az esküvőnkről, és ha már bottal jársz, és félsz, hogy együtt leszünk e ha meghalunk, én akkor is itt leszek, és ugyanúgy foglak szeretni mint most, 50 évvel azelőtt.

A félelem, hogy nem vagy elég jó.