one more drink

Nem rombolom tovább az egészségemet. Leteszem a reményt és leszokok rólad.

🚬.

Néha meg kell tanulnod egyedül lenni és kitartani, amikor a világod, amit felépítettél magadnak szétesni készül..

Nem talalom a helyemet itt..

A folytonos fájdalommal az a legnagyobb baj ha állandósul... mert utána semmi mást sem fogsz érezni csak is a fájdalmat...

Állok a tükör előtt és csak a csorgó könnyeimet látom.

Tud fájni a szív, pedig műszerrel mérhető hibája nincsen. Csak mázsányi aggodalom, félelem, szomorúság terpeszkedik rajta kitartóan.

spoiler: aki egyszer megvágta magát újra meg fogja tenni

🙂

Nagyon fáj, és senki nem tanította meg, hogy hogyan kell ezt a fájdalmat elviselni.

Az emberek néha nem is tudják, mit érez a másik. Bele sem gondolnak néha milyen mélyre merülhet egy ember az érzéseiben, vagy a gondolataiban. Csak a felszínre koncentrálnak, mert azt könnyebb megfejteni, mint igazán megérteni a másikat.

Egy világ omlik össze bennem ilyenkor.

„Minél többet kattogok annál jobban túlgondolok mindent…“

Rég éreztem ilyen üresnek magam.

Sokszor csak nem mondok semmit, mert nem akarom, hogy még rosszabb legyen. Csak azt akarom, hogy vége legyen.

Egyszer elfogok süllyedni a magány és a túlgondolás tengerében

Minden egyes hitegetésem hogy jól vagyok… csak egy álca arra a fájdalomra ami mélyen már darabokra tépett.