Ezért Prágában megleptem magam egy mentolos elf barral, gyereknap, örültem a fejemnek. Abban a percben, h visszatértem kis hazámba, felejtettem el, h a zsebemben még ott van egy jó ötszász slukknyi cigi, és azzal a lendülettel dobtam be a mosásba a pulcsimat az elf barral. Másfél órával később halálra váltan vettem tudomásul, h az elf bar ott pihen a modógép ajtajában, és pöfékeli magából a fehér gőzt. Az internet (téem) segítségével megtudtam, h kábé MEG IS HALHATOK, ha lítium vízzel érintkezik, ezért kurvagyorsan beraktam egy lábosba és rászórtam két marék rizst, aztán vártam a sorsomra, miközben Mo. alaptörvényét mormoltam magamban.

Mivel ezt a posztot írom, mindenki kitalálhatja, h nagyon is élek, es ezzel a boldog tudattal vittem el ma a veszélyes hulladék-lerakóba a cigit. Egy kósza fkf-es lelket megkérdeztem útbaigazítás céljából, aki erre azt felelte, h adjam csak oda neki, ide, ni, mindjárt kidobja. Ez már ekkor gyanús volt, mondom oké, köszi, de am veszél,es hulladék elektromos cigi vízben ázott. Jójó, szép hétvégét. Elindulok, de azért a kapuban még megfordulok, es mit látok bmeg, h a pasas az elf bart szívogatja, mire odakiáltottam, h NE SZÍVJ BELE, MERT VESZÉLYES!