Jaj annak, kit egy író nem feled!🤍

Hol is kezdjem? Hiányzol… baromira hiányzol. Szívem szüntelen csak érted zakatolt. Nagyon sokáig sikerült elnyomnom magamban. De felszakadt a sem, az emlékek őrjítőek, folyton itt kísértenek az elmémben. Kínoz és én nem tudom magam megvédeni. Úgy érzem kezdek megőrülni.

Amikor elhagytalak, a lényem egyik darabja meghalt. Nem azért hagytalak el, mert már nem szerettelek, egyszerűen nem éreztem, hogy számítok. Nem éreztem, hogy szeretsz és már én sem szerettem magam. De rá kellett jönnöm, hogy nélküled nehezebb az életem, mint veled.

Talán te már nem is emlékszel rám, hiszen olyan rég volt. Talán csak én szenvedek még mindig. Szenvedek és nem akar szűnni. Ha egyszer még alkalmam adatik, hogy újra lássalak, soha többé nem engedlek el. Úgy foglak szeretni, ahogy mindig is kellett volna.