Klara Városi

Csodás képek

Minden éjjel karjába zár és álmokról suttog, hogy soha el sem hagyott. Kábultan ringok egy csalfa ébrenlétben - s apró sikolyok közt - lelkem zokog. Csókokkal hint - s jeges ajkán vércsepp vagyok - egy felhasított fájdalom. Vágyakból szőtt bölcsőt ringat s dúdol halkan - míg álmodok.

A RÓZSA! Hűvös nap van , pulcsim összefogom , ne járjon át a szél. Nézelődőm,, míg a sétám tart .. megállok egy gyönyörű kertet látok.Túl a rácsokon . -Fejem a rácshoz szorítom , szinte fáj de csak leselkedem... Csodálatos Rózsa kert , mennyi szín micsoda orgia. - szél borzolja a virágokat , ne törd össze szél úrfi. Mások is gyönyörködjenek benne. tovább megyek .. Másik kert másik udvar. Szívem csak vissza húz a Rózsák kertjéhez. Majd holnap , talán megint erre sétálok. - Csak kutya ne legyen. -Félek!! nem, de elvonja a tekintetem a Rózsákról. Napról napra egyre több pompás virágot bimbót látok.Szépen ápolt kert. Minden nap erre veszem az utam. Órákig állok néha kipirultan máskor fázósan - látnod kellene. _nem látod , mert nem az én szememmel nézel .... nem bizony , Te mindig mást látsz mint én. A szavaim is másként érted ? Érted??? nem nem érted!!! - Nem is akarod . , nem is akartad. Mit is akartál? Érzem a csontjaimban , semmit de semmit. _ Újra fázom csepereg az eső... még egy pillanat a kertre egy macska sétál át kényesen , lustán ... Rózsák és Macska!! Elnyújtott testtel óvatosan mozog , meg áll !! Farkas szemet nézünk .. _ el indulok , majd holnap újra Itt leszek. Csak még egy pillanat lehet nem lesz holnap. Mennem kell eső egyre jobban esik. - megfogom a hideg rácsot vissza fordulok búcsút intek,majd holnap!

Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet, talán meghallod a hangot, mely a végtelenig terjed. Talán meghallod a hűvös őszi szélben a lehulló levelek utolsó sóhaját, és a magasban repülő Angyalok szárnyának selymes suhogását. Ha bánatos a lelked ők vigaszt visznek Neked, és ha nem is érzed, mindig fogják kezed. Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gondszőtte ráncokat, és ők vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat. Ők a Kezdet és ők a Vég. Az ég és a föld közötti láthatatlan egység. Ők a kiinduló pont és a határtalan végtelen. Káoszban a rend. Tudatlanságban az értelem. Létezésük nem rejtély és nem is titok. Láthatod őket, ha szíved megnyitod. Én is egy ilyen Angyalt hoztam Neked, hogy vigyázza lépteid és fogja a kezed. Hogy általa megérintsen az Örökkévalóság. Szívedben ragyogjon a mennyei boldogság. Lelkedbe kigyúljon a szeretet fénye és átjárja tested az isteni béke…

Rád gondolok! (a Portugál szonettek-ből) Rád gondolok! - Úgy indázlak közül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül. De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül gondolatért - a szebb valót magát kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát hozzám, de tüstént?! Mezítelenül álljon derekad, s minden ágadat zúgasd, erős fa, s lombos köteled szaggasd el s dobd a földre, mert e vad örömben: - látlak, hallak s új leget kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! - nem gondolok Rád - itt vagyok veled. ! részlet!/

Oscar Wilde: A kert Hervadt a liliom kelyhe már, Töve körül arany a por: S a bükk-erdőben haldokol Az utolsó búgó madár. A napraforgó bús fejét Aszott szárára hajtja le: S a kerti út vándor lelke Holt lombokat szór szerteszét. Halvány szirmok hullonganak, Míg kész a tejszín hólepel: S egy rózsa fekszik a gyepen, Mint karmazsin selyemdarab.

CSODÁK ÉJE Lángoló Ég vöröse festi pogány létemet, mely fátyol-fakó vázából a suttogó éj termébe lép. Tán szólni szeretne ajkam ízes mézén át, egy múltba hullt mosolyról, s jövőt libbent bíbor ágyán - buja mirhaillatot. Alkonyi szilánkok mezítelen holdja, vágyak s csend illanó selymén remeg, s vonszol időtlen útján egyre, ősi tüzek vörösébe rejtve.

Örömmel közlöm a nagybeteg lányom , gyógyulás útjára lépett. 6 hónap - 54kg. A remény él egészséges lesz. Köszönöm édes ISTENEM vissza adtad ŐT!!!!

Ismerős Arcok: Szívemben tudlak (hivatalos videoklip) - 2020.