Maradok én

Egyre inkább azt érzem hogy szükségem van arra hogy egy izolált környezetet alakítsak ki magamnak …

Bárcsak én is el tudnám rejteni a világ elől, hogy mennyire omlok össze ….

Abból adódóan hogy elég durva mélymerésben vagyok mentálisan , ami mindkettőnket megvisel lehet érdemes lenne átgondolnod azt hogy tényleg velem akarod-e megosztani az életed … már korántsem tudok az lenni aki hónapokkal ezelőtt voltam , már teljesen lemorzsolódott a személyiségem , teljesen kiszámíthatatlan káosz vagyok napszaktól és helyzettől függetlenül ,mindemellett se rólad se a kutyáról nem tudok kellőképpen gondoskodni //magamról nem is beszélve// … érek én annyit hogy azt a rengeteg gyötrelmet és fájdalmat átéld nap mint nap ami általam ér téged ? Tudom , állandóan azt hajtogatod hogy nem vagy hajlandó többször lemondani rólam , de csakis kizárólag azért ajánlom hogy tedd fel magadban ezeket a kérdéseket mert túlságosan szeretlek és túlságosan értékesnek tartalak ahhoz hogy ilyen áron láncold magad hozzám… nálam sokkal értékesebb és jobb emberek mellé is tudna sodorni az élet … ha amellett is döntenél hogy inkább nem szeretnéd velem tovább folytatni az életed nem neheztelnék rád és nem fizettetnék ki veled semmit … a ruháimon és a nagyon személyes tárgyaimon kívül semmit se vinnék magammal … Ha meg úgy látod hogy ezek ellenére is engem szeretnél magad mellé , akkor közösen beszéljük át azt , hogy mivel/ hogyan tovább…

Mondani szokás, hogy az élet könyörtelen… Ha egyszer végleg szögre akasztanám a kabátom akkor azzal anyagilag és szellemileg is tönkre tenném a szeretteim, így pedig én magam megyek tönkre amire úgyszint rámegy mindenem… ,,patt-helyzet”

Megérintettél , mikor érzelmileg elérhetetlenné tettem magam… hiába nem tudod elfogadni , de te egy igazi csoda vagy 🌸❤️