nem tudom mit mondhatnĂ©k, olyan rĂ©g kerĂŒltĂ©l mĂĄr szĂłba. tudod azt mondjĂĄk, mindig akkor kapsz vissza valamit ha mĂĄr elengedted. te is pont Ăgy kĂșsztĂĄl vissza az Ă©n szombat estĂ©mbe. 3 Ă©v nem kevĂ©s, Ă©s hidd el, sokĂĄig tartott az hogy rajtad vĂ©gre tĂșl legyek. mĂĄr Ă©ppen gyanĂșsan jĂł volt minden. de tudod ugyanolyan Ă©des a csĂłkod mint 16 eves korunkban volt. ugyanĂșgy tĂĄncolsz, ugyanĂșgy simogatsz, ugyanolyan zöld a szemed. tudtam, ez lesz az este vĂ©ge amint meglĂĄttalak, de mĂ©gis megleptĂ©l. ismerlek, pedig rĂ©g nem talĂĄlkoztunk. idegen vagy, de ismerlek. ismerĆs a kezed ahogy megfogja az enyĂ©met.
mĂĄsnap reggel ugyanolyan pĂłzban keltĂŒnk ahogy elaludtunk este. este? reggel 6kor igen. de összebĂșjva, egymĂĄsba kapaszkodva mĂ©g ĂĄlmukban is. pedig Ă©n mindenkit meg szoktam rugdosni, Ășgy tƱnik tĂ©ged nem ijesztett meg. kijĂłzanodva, fĂĄjĂł fejjel nĂ©ztem ahogy mellettem szuszogsz. hogy mi? nem lĂ©tezik hogy ez TE vagy.
Ă©rdekes, mert sok dolog nem vĂĄltozik. vĂĄltozott azonban valami igen. nem vĂĄrom mĂĄr el hogy ezek utĂĄn felhĂvj.























