i*am*going*under

Majd, amikor 5 év múlva visszanézek erre a nehéz időszakra,

Mert mindig hiányzik valami Mindig van valami a tükörben, ami szerintem rosszul néz ki

Van, hogy nem tudok lélegezni. Nem kapok levegőt. Mintha minden egyes elfojtott, kicsinek tűnő problémám összefogna egyes pillanatokban ellenem és tudatalatt úgy döntenének, hogy eltesznek lábalól. Gyűlölöm ezt az érzést. Mert ilyenkor jövök rá mennyire gyenge vagyok.

Megaláztatás az étkem, szorongás a folyadékom, önbizalomhiány a takaróm...

Az egész világ egy elbaszott mese.

Csak egy vágás magamért..

Még a világ legocsmányabb szörnyetege is elszégyelné magát mellettem..

A magány bekopogtatott és én ajtót nyitottam neki, hogy ne legyek olyan egyedül...

Nem ő a legkönnyebben szerethető lány. Hajlamos túlreagálni, és időnként elbizonytalanodni. Szüksége lesz a figyelmedre. Szó szerint le akarja foglalni minden idejét, és sok megnyugtatásra lesz szüksége. Nem tudja, mikor hagyja abba a veled való veszekedést, még ha téved is. Nem okoz gondot ellökni, ha úgy érzi közel állsz ahhoz, hogy megbántsd. Ha szereted őt, akkor stresszes leszel, ha szereted őt, haragos leszel, ha szereted őt időnként összetöri a szíved, ha szereted őt, próbára tesz, ha szereted, kihívást jelent , és ha szereted őt megváltoztat téged. Annyira megerőltetővé válhat, hogy a feladásra gondolsz, és olyan bonyolulttá válhat, hogy nem akarsz többet foglalkozni vele.

Csak a szobád falai tudják hányszor estél szét zokogva..

Újra és újra rá kell döbbennem, hogy én mindig az az ember leszek, aki valami miatt nem elég jó. Nem vagyok elég szép, elég merész, elég pozitív, elég rendmániás, stb.