My everything is black. Boy in black

Három nap alatt derült ki hogy cuccolok a lakhelyemtöl 120 kmre. És ezt mindent egy delután alatt kellet össze rendeznem magamba. Valamint össze rakni az életemet.

Elégvolt a sok sok kétségbol. A bizonytalanságbol. Mindeből. Soha soha... nem leszek többé a játékszered. Nem nem nem nem leszek többé. Élj nélkülem. Hagyj menni. Soha vissza se jövök.

Nem érdemes az időt pocsékolni másokra, mikor észre sem vesznek. Csak akkor ha baj van.

Azt hiszi, hogy a barátja vagyok. De részemről Ő nekem a mindenem, a mosolya, a szeme csillogása az ami engem éltet. A személye amiért képes lennék az életemet is adni. De neki csak egy barát vagyok. A legjobb de csak egy barát.

Egy szó, de csak a neve látványa egy posztban. És össze tört bennem az eddig felépített védőfalam.

Azt hittem most más lesz, közben kiderült csak butított és hülyére vett. Pedig annyira jo és tökéletesnek tünt. Nem szabad többé bízni, csak az a fix ami magunk vagyunk.

Ma megbántottam egy számomra fontos embert. Annyira rossz ember vagyok hogy még azt is megbántom aki ott volt velem mikor mindenki elhagyott és cserben hagyott.

Azt mondták tavasz a szerelem évszaka. Mostanság nekem mindegy sose talál meg. "Yep i'm gonna die alon"

"Csend. Csak a csend és semmi más. Néha néha egy egy állat hangot ad ki de más nincs. Áprilisi nap forrón süt, a tornác alatt ülök és napfürdőzök. Nem akarom, hogy vége legyen e meghitt és nyugodt percnek. Tudom pár hét és pár nap múlva hatalmas nagy szenvedés lesz. Addig élvezzük. "

Van amikor jobb önmagunkat adni. És talán egy nagyobb kincset kapunk az őszinteségért.