Много тебя

Nightmare at Noon

Marion Adnams

van egy ország ahol lakom

semmi ágán

lógó flakon

van egy város ahol élek

ahány test épp

annyi lélek

ahány lélek annyi lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy ja de édi

ott egy ülve

alvó dédi

kibelezett öreg szekrény

arcokat be-

futó repkény

bontott ajtó kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos mint a nádszál

bokáig le-

rohadt lábszár

itt egy szép könyv ott egy labda

ez még bor de ez már

abda

nem az összes csak a nagyja

aki tűri aki hagyja

aki tűrte aki hagyta

nem az összes csak a nagyja

vasárnap volt ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos derék polgár

egy se ruszin egy se

bolgár

olyan szépek hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik tulaj

kitűnőre szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték hosszú lére

elindultak a mi-

sére

kukákat se borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után leszavaztak

bezabáltak be is

basztak

pöri volt tán isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes csak a nagyja

aki tűrte aki hagyta

aki tűri aki hagyja

nem az összes csak a nagyja

rajtam is múlt rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött vége van

borzalom és

béke van

semmi ágán lógó flakon

van egy ország

ahol lakom

nevezd nevén szolgáld vakon

ma még bölcső ma már

vagon

van egy ország ahol lakom

semmi ágán

lógó flakon

van egy város ahol élek

ahány test épp

annyi lélek

ahány lélek annyi lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy ja de édi

ott egy ülve

alvó dédi

kibelezett öreg szekrény

arcokat be-

futó repkény

bontott ajtó kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos mint a nádszál

bokáig le-

rohadt lábszár

itt egy szép könyv ott egy labda

ez még bor de ez már

abda

nem az összes csak a nagyja

aki tűri aki hagyja

aki tűrte aki hagyta

nem az összes csak a nagyja

vasárnap volt ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos derék polgár

egy se ruszin egy se

bolgár

olyan szépek hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik tulaj

kitűnőre szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték hosszú lére

elindultak a mi-

sére

kukákat se borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után leszavaztak

bezabáltak be is

basztak

pöri volt tán isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes csak a nagyja

aki tűrte aki hagyta

aki tűri aki hagyja

nem az összes csak a nagyja

rajtam is múlt rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött vége van

borzalom és

béke van

semmi ágán lógó flakon

van egy ország

ahol lakom

nevezd nevén szolgáld vakon

ma még bölcső ma már

vagon

van egy ország ahol lakom

semmi ágán

lógó flakon

van egy város ahol élek

ahány test épp

annyi lélek

ahány lélek annyi lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy ja de édi

ott egy ülve

alvó dédi

kibelezett öreg szekrény

arcokat be-

futó repkény

bontott ajtó kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos mint a nádszál

bokáig le-

rohadt lábszár

itt egy szép könyv ott egy labda

ez még bor de ez már

abda

nem az összes csak a nagyja

aki tűri aki hagyja

aki tűrte aki hagyta

nem az összes csak a nagyja

vasárnap volt ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos derék polgár

egy se ruszin egy se

bolgár

olyan szépek hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik tulaj

kitűnőre szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték hosszú lére

elindultak a mi-

sére

kukákat se borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után leszavaztak

bezabáltak be is

basztak

pöri volt tán isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes csak a nagyja

aki tűrte aki hagyta

aki tűri aki hagyja

nem az összes csak a nagyja

rajtam is múlt rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött vége van

borzalom és

béke van

semmi ágán lógó flakon

van egy ország

ahol lakom

nevezd nevén szolgáld vakon

ma még bölcső ma már

vagon

Sirene ~ Raoul Servais ~ 1968