Hage blogja

Hogy legalsó hangon is 150.000 ember ment utcára, de szerény becslések is inkább 200.000 fölé teszik a létszámot; és a Fidesz propaganda megtalálta a frappáns választ: "A Balatonon többen voltak."

Ezt azért ízlelgessük. Csavarjuk meg a savas szavakat a nyelvünk hátsó részén, aztán előtűnnek a kesernyés jegyek, a kétségbeesett lecsengések és a pánikszerű aromák egy enyhe hányásszerű utóízzel.

Először a színművészetisekért jöttek És én kiálltam mellettük Bár én nem voltam színművészetis. És átmentek rajtunk.

Aztán az oktatásért jöttek És én kiálltam mellettük Mert én is voltam diák. És átmentek rajtunk.

Aztán az Akadémiáért jöttek És én kiálltam mellettük Mert dolgoztam neki és tisztelem az Akadémiát. És átmentek rajtunk.

Aztán az újságírókért jöttek És én kiálltam mellettük Mert én is voltam újságíró. És lehet átmennek rajtunk.

Nyilván, ha a Fideszt kérdezzük, akkor a KDNP-vel az élen azt fogják válaszolni, hogy "Persze!". És ténylegesen valóban a keresztény felekezet hívei képviseltetik magukat a legtöbben idehaza, bár ezt nehéz egy egzakt szám formájában prezentálni. Mégis megosztom a kétségeimet ezzel a tézissel kapcsolatban, és kivesézem a címben feltett kérdést.

Mi változott a Fidesz kormánya alatt a fenti kérdésben? Nos, az Alaptörvénybe átültetett alkotmány utód első oldal a legegyértelműbb iránymutatás. Maga a cím után ez fogad minket: "Isten, áldd meg a Magyart!". Itt még mondhatjuk, hogy hát több isten is van, hát kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk a magyar nép hitvallása kapcsán, ugye. De ezt pontosítják nem sokkal utána: "Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette." Na innen már tudjuk, hogy az alaptörvény szemében is Magyarország egy keresztény állam, az állam elsődleges vallása a keresztény vallás. Akinek ez még mindig laza kapcsolatot mutat, annak ajánlom a Fidesz vezető politikusai által tett nyilatkozatokat: Orbán, Semjén, Kövér, stb. rendre úgy fogalmaznak beszédeikben, hogy a magyar az bizony egy keresztény nép, keresztény értékrenddel és identitással. Sőt, nem is vágyik másra! Na de, hogy ezt tisztáztuk, akkor lépjünk is tovább.

Probléma-e ez? Mármint probléma-e az alaptörvényünk tartalma, a vezető politikusaink nyilatkozata, a vallás és az állam ilyen szintű összekapcsolása? Nekem az. Neked nem tudom, előfordulhat, hogy nem. Pedig kéne...

Első probléma: Nem vagyunk mind keresztények. És bár ez egy banális kijelentés, hiszen nincs is tisztán egy vallást gyakorló nemzet az EU-ban - inkább az arányok beszédesebbek. Még a legutóbbi népszámlálás adatai nem állnak rendelkezésre sajnos; a 2011-es adatok szerint viszont 5.383.200 fő vallotta magát kereszténynek - ez akkor a lakosság 54.2%-a volt. Bár ez a többség, de van itt egy érdekesség: 2001-es népszavazáson ugyanez az adat 7.583.670 fő, az akkori lakosság 74.4%-a. Eltűnt 2.200.470 keresztény! A népességfogyást is érdemes azért ide beírni, hogy korrektek legyünk, 2011-ben 260.687 fővel volt kevesebb a lélekszám hazánkban. Ha ezt arányosítjuk is, akkor is döbbenetes a fogyás 10 év távlatában. Jegyezzük ezt meg, még fontos lesz később. Ez a fogyás a vallásos közösségben szerintem nem állt meg, sőt még merek olyan kijelentést is tenni, hogy a hitvilág talán sosem volt ilyen távol a kor emberétől. Míg a világi emberek többsége az elfogadás és az összetartozás jegyében szeretne közeledni egymáshoz, addig a legtöbb felekezet rugalmatlan marad és nem nyit a világ kihívásaira. És talán ezzel önmagában nem lenne probléma, de például a Vatikán is többször tett olyan kijelentést, ami arra utal, hogy változtatnának pár megközelítésen, amivel a híveknek a számát akarnák növelni (vagy az elvesztésüket lassítani) és a papi hivatást is vonzóbbá tenni (még akár nőknek is megnyitnák, hangzott el nem egyszer). Magyarán tudatában vannak a jelenségnek, ez nem egyedi a világban és eltökéltek abban, hogy tegyenek ellene. És Magyarország kormánya is tesz, csak kicsit másképpen. A legutóbbi népszámláláskor nem lehetett megkerülni a kérdést: az ateista válaszlehetőség a vallási felekezetek között volt kiválasztható, holott ugye ez minden, csak nem az. Jó kérdés, hogy a nem vallásos, nem kíván nyilatkozni és a valóban ateista felek végül is hova kerülnek - és hogy az Ateista egyház tagjai végül is a vallásos arányba kerülnek-e. Bárhogyan is lesz, szerintem könnyen becsúszhat a keresztények aránya 50% alá - ezzel pedig kicsit sérül - mondhatni végleg idealizálódik - a keresztény Magyarország helyzete. Tehát zárva a kérdést: a dinamizmus hiánya, a hanyatló hívőszám és maga a kommunikáció iránya is azt mutatja, hogy a Magyarok többsége már nem keresztény - papíron sem. És innen folytatjuk.

Második probléma: A hívők a hitet gyakorolják. Távolról sem akarom azt mondani, hogy minden hitet gyakorolni kell. Nem ismerem a hitvilág ezen mélységeit a legtöbb esetben. Az református felekezet például ebből a tekintetből megengedőbb a híveivel, nem kötelezi a személyes részvételt az istentiszteleteken. A római katolikusok viszont azt várják el, hogy évi egyszer vegyék magukhoz krisztus testét: tehát áldozzanak. Ennek egyik csúcspontja a húsvéti mise, ahol a feltámadás külön hangsúlyt kap és külön hangsúlyos és kiemelt esemény az egyházi évben. És akkor kanyarodjunk rá a lényegre: a hívő nem attól lesz hívő, hogy annak vallja magát, hanem hogy gyakorolja is a vallását. Mert gondoljunk bele: egy 50-es éveiben lévő ember, aki 20 éve nem is járt templomban, vajon hívőnek tekinthető? Szerintem nem. Sőt, a római katolikus élet egyházi években folyik, ami során meghatározott rendben jönnek egymás után az evangéliumi történetek. Így ha abban az évben nem veszünk részt a római katolikus év egyik eseményén sem, akkor mivel nem gyakorolják a vallásukat, nem tekinthetőek hívőnek csak maximum vallásosnak. És ha innen ismét visszatekintünk, akkor látható, hogy az igazán hívők aránya jóval 50% alatt van. Ezt viszont nem érdemes nézni sem az egyháznak, sem a politikának. És tudom, hogy az egész bekezdés gyenge érveken áll: de én 7 éven át minden héten ott voltam a misén, és a vallás gyakorlása meló! Aki nem gyakorolja, az kérem szépen ne legyen olyan hívőnek tekintve, aki amúgy minden héten belép a templomba és részt vesz a misén. Mert az csak a statisztika megrontása és a vallás kigúnyolása. Semmi más.

Harmadik probléma: Összefonódik az egyház és az állam. Ha van valami, amit minden erőből kerülni kell, akkor az a politika és az egyház összefonódása. A dogmatika bekeverése a politikába szteroidokon hozza be az 1984 életérzést a mindennapokba. Megkérdőjelezhetetlenek döntések, az isteni akarat és a minden tudása elhomályosítja a szándék és az eszme közti vonalat. Ahol állam szinten Isten nevében cselekednek, ott gyakran az ő akaratával is takaródznak.

"Isten éltessen, Magyarország!" - mondja a kormány hírdetése. Már isten áldásának is kell a PR.

Szeretlek ájulásig A kaputól az ágyba jutásig

Szeretlek az ingeden át Ahogy a csak a szemem lát

Szeretem a holdfényt arcodon Amikor lemegy és utolsót csillan az álladon

Érezte este nagy hideg lesz és a tűzre tenni kéne, hogy a zsarátnok -ha ő is akarja- újra lángra lobbantsa; felmelegíteni majd a régi idők emlékét.

Napok teltek el neki, pedig perceket töltött csak a székében. Kezét a karfán pihentette volna, de nem abban a fotelban ült amire vágyott. Pedig pénze is volt rá, kedve is volt megvenni. Mégis valami hiányzott.

Szemét lehunyva egy nagyot kortyolt a még meleg teából, átadva magát a lehetőségnek, hogy elnyomja az álom. De az álomnak már nem kellett és kénytelen volt fanyar ízzel a nyelvén tudomásul venni, hogy két szék között ért a lelke földet.