Elfoglak hagyni mindenképp,
csendben, osonva vagy akĂĄr ordĂtva Ă©s futva. A lĂ©nyegen nem vĂĄltoztat.
Hiånyom akkor érzed majd, ha a kåosz közepén ållsz. S majd talån akkor råjössz, amit te semminek éreztél az a mindenem volt.
Ăgy ĂĄllok most az esĆben csupaszon, semmittelenĂŒl. Magaddal vittĂ©l valamit, ami az enyĂ©m volt.
Közelebb Ă©s közelebb akartalak magamhoz tudni. A lĂ©nyegen nem vĂĄltoztat, Ă©n akarlak eltaszĂtani.
Mås szåjåból a szép szó nem igaz, én a Tiedre vågyom. Most én érzem hiånyod..
















