I'm fine

Nem tudom, miért kapaszkodom,

miért nem zárom le végleg,

talán, mert sosem akartam,

vagy mert ő sem tette még meg.

Tudnom kéne, mit érez most,

vajon néha rám gondol-e,

vagy csak én vagyok a bolond,

ki a múltban rekedt örökre?

Köröttem minden változott,

család, szerelem, új világ,

mégis néha elgyengülök,

s érzem, vonz a régi vágy.

De mit remélek? Mit akarnék?

Százszor is lejátszott végzet,

tudom, ha látnám, elvesznék,

hiába építettem életet.

Mégis itt vagyok, és várok,

egy üzenetre, egy jelre,

bár tudom, hogy nincs tovább,

mégis belesajdul a lelkem.

Súlyos csend ül a szívemen,

mint egy régi, halk dallam,

amit nem felejtek soha el,

még ha fáj is, még ha hallgat.

Minden éjjel visszatér,

egy emlék, egy régi szó,

minden döntés, minden lépés,

még most is annyira valós.

Tudom, a világ nem dőlt össze,

hisz van, ki rám vár haza,

s mégis, néha eltévedek,

egy másik sors kapujába.

Mi lenne, ha újra látnám?

Ha csak egy pillanatra is?

Vajon bennem él-e még ő,

vagy csak egy árny, mi elkísér?

Lezárni… csak ennyi kéne,

de a múlt hozzám láncolt rég,

és amíg ő sem zárja le,

hogy mennyire is hiányzol.

De tudtam,

hogy ez nem változtat semmin,

így csak úgy tettem,

Vannak napok amikor csak szeretnék

újra gyerek lenni

Vannak napok amikor csak szeretnék vissza menni az időben