ElöljĂĄrĂłban annyit, hogy vidĂ©ki vagyok, Ă©s az utolsĂł busz haza Ă©jfĂ©l elĆtt fĂ©l ĂłrĂĄval Ă©r a vĂ©gĂĄllomĂĄsra, sacc/kb 250 mĂ©terre a hĂĄzunktĂłl. SzĂłval mĂ©g gimiben törtĂ©nt, szokĂĄs szerint felkeltem hajnali fĂ©l hatkor Ășgy, hogy elĆtte este hajnalig Family Guyt nĂ©ztem, szĂłval totĂĄl kĂłmĂĄsan indultam el. Aznap Ă©rkeztek a belga cserediĂĄkok, Ăgy be kellett nekik mutatni Bp legjobb kocsmĂĄit. Ezek utĂĄn az utolsĂł busszal mentem haza, iszonyat fĂĄradtan Ă©s mocsĂĄrrĂ©szegen. A vasĂștĂĄllomĂĄson mĂĄr alig bĂrtam nyitva tartani a szemem, vĂ©gĂŒl a telefonomhoz menekĂŒltem. PĂĄr perc mĂșlva felnĂ©ztem. A busz full ĂŒres, sehol senki, minden sötĂ©t. Mi a fasz - gondoltam magamban, majd lassan elĆre sĂ©tĂĄltam, körĂŒlnĂ©ztem, sehol semmi, csak a kihalt buszĂĄllomĂĄs, nĂ©ma csend Ă©s hullaszag. FelhĂvtam anyĂĄmat. - Szia, Anya, asszem van egy kis gond. Van egy olyan gyanĂșm, hogy bennragadtam egy buszban. Sikolyt vĂĄrtam Ă©s aggĂłdĂł szavakat, sĂrĂł nevetĂ©st kaptam helyette. - TomikĂĄm, tudod, mennyi az idĆ? FĂ©l kettĆ! Nabasszameg. - Semmi gond, anya, kijutok. Mentem az ajtĂłhoz, prĂłbĂĄlom a vĂ©sznyitĂłt, nem nyĂlik. PrĂłbĂĄlom hĂĄtul, az se nyĂlik. Faszom. Elkezdtem nyomkodni a gombokat a mƱszerfalon, beindul a rĂĄdiĂł, kinyĂlik a kassza, beindul a vĂ©szvillogĂł. Faszom. NĂ©zem az ablakokat, mindegyik hĂșsszor hetven centis billenĆ ablak. Faszom. Kezdtem beletörĆdni, hogy itt alszom, mikor eszembe jut a sofĆr ablaka. ElhĂșzom a fĂŒggönyt, hĂĄt van mögötte egy hetvenszer hetvenes ablak. HeurĂ©ka! KimĂĄszok, hangosan felröhögök, majd a mĂĄsodik lĂ©pĂ©s utĂĄn konstatĂĄltam: bent hagytam a tĂĄskĂĄm... VisszamĂĄsztam Ă©rte.














