🖋️

az osztályfőnököm mindenkit megkérdezett, hogy hova adja be a jelentkezését. nem elhanyagolható információ, hogy egyébként senki tervéhez nem szólt semmit. aztán jöttem én.

- állatorvosit és orvosit jelölök meg.

erre jobb híján úgy nézett rám, mintha valami bohóc jelmezbe öltöztettek volna, és kinevetett.

- nem is értem, hogy ezt hogy gondolod, azt hittem érettségi előtt mindenki tud már reális célokat maga elé tenni. a te agyaddal ez eszedbe sem kéne jusson. tudnod kéne a határaid. ismerek már mindenkit annyira, hogy tudjam mire képes és mire nem. nem vagy elég okos. te nem tudsz gondolkodni. meg sem fogod közelíteni a ponthatárt.

tudjátok mi a vicces? tényleg ezeket mondta. így gyomron rúgni valakit amúgy is elég alattomos dolog, de a tanárodtól hallani rátesz egy lapáttal. megalázni és letörni a diákod kurvára nem oké. az egész osztály előtt főleg. ha megvan a véleményed valamiről, tudtommal úgy is lehet azt közölni, hogy az érintett ne zuhanjon meg tőle. nevetségesnek éreztem - érzem - magam az egyetem gondolatával, mintha csak valami viccet meséltem volna neki. és mondtam valamit erre? nem. kellett volna. nem ment.

a helyzet tisztázása érdekében; fogalmam sincs, hogy mit szeretnék csinálni érettségi után. többen tudják. minden nap magammal küzdök. érdekel az orvosi, az állatorvosi, nyilván megjelölöm. mindeközben nem tudom, hogy egyetemre akarok e menni. nehezen motiválható, és ehhez még társulva elég lusta tudok lenni, de ha tényleg érdekel valami, oda teszem magam és igenis nagyon megcsinálom. nem vagyok kitűnő. lehetnék az? igen. gyűlölöm a gimnáziumot. instabil ember vagyok, az önbecsülésem a béka segge alatt haldoklik valahol, én meg néha éltetni próbálom és elhinni, hogy meg tudok csinálni dolgokat. aztán egy ilyen komment valakitől, és visszaesek oda ahonnan indultam. nem kéne érdekelnie, nem kellene, hogy meghasson, de oda ütést kapni ahol amúgy is fáj nem olyan dolog amit könnyen kezelek.

ezt most így csak ki kellett írnom, megyek nyalogatni a sebeim és tovább töprengeni, hogy mit is akarok. mert még kevésbé tudom.

nem mentem egyetemre. fura volt, a nyaram méginkább - mindenkitől hallgattam, hogy hova vették fel, én pedig nem tudtam semmit válaszolni.

jelenleg örülök, hogy így döntöttem. dolgoztam Londoban, voltam Thaiföldön és Balin, új tapasztalatokat és elményeket szereztem, hagytam magam változni és hagytam magamnak időt kitalálni, hogy mit szeretnék. március van, továbbra sem vagyok biztos az egyetemmel kapcsolatban, de!! (és ez a legfontosabb) vannak terveim. nem aggódom. nem sietett senki.

szóval ha hallgatnál egy 19 éves nem diákra, akkor azt tanácsolom, hogy ne aggódj túl sokat a jelentkezésen, egyetemen, érettségin. készülj, de ne stresszeld túl. (nehéz, tudom, rohadjakmeg) van időd. van lehetőséged. nem a világ vége, ha halasztasz. nem leszel kevesebb vagy rosszabb ember attól, ha nem mész egyetemre. sőt, nem leszel kevésbé okos vagy kevésbé intelligens sem, ha nem mész tovább - hidd el, tapasztaltam.