egypercesek

süllyedés

Talán azért olyan nehéz, mert nekem fontosak azok a dolgok, ami nekik nem, és nekik az fontos, ami nekem nem.

Itt van ő... Akiben folyton téged kereslek. Akinek a csókjaiban csak a te ajkadat érzem. Akinek az illata olyan, mint a tied volt. Akinek a hangja úgy cseng mint a tied. Aki úgy mondja, hogy szeret, ahogy tőled akartam hallani... Itt van ő De nagy fájdalmat fogok neki okozni ezzel..

Visszasírjuk már A gondtalan nyarakat A Balaton partján éjszaka Barátokkal iszogatva Délután nézni a naplementét Ami aranyba áztatja az utcákat És minket. Nézni a fiúkat, Akik annyi szépet ígértek nekünk, De pár hét múlva már másnak ígérnek. Tudni, hogy nem kell félni a holnaptól Mert minden kezdődik előről. Visszasírjuk már A gondtalan nyarakat Este a budapesti utcák hangos zaja Minden nyári estét a deákon tölteni Szoktatni a tested az alkoholhoz Szédülni a metró mozgólépcsőjén Csendben hazaérni Sírni az éjszakában Mert minden kezdődik előről… Nélküle

Túl gyorsan telik az idő És félek, hogy elfelejtesz És ha kérdezik nem is fogsz már emlékezni a nevemre

Élet: Hajnalban Felriadni Sírni Fájdalomban Feladni Lenyugodni Visszaaludni Felkelni Mosolyogni Nevetni Erősnek tűnni Hazaérni Összetörni

Tobb mint 10 ezren, koszonom nektek💖💖 hihetetlenek vagytok!!

Azt gondoltam, hogy ő az egyetlen aki tud engem szeretni. Aztán kiderült, hogy ő sem.

Valaki olyanra várok Amióta élek Aki látja azt az arcomat, amit nem merek senkinek mutatni És látja És nem hagy el És szereti ezt az arcot

Gyötrődés Amikor már másokban sem találod meg a boldogságot, Miután te Már elfogytál.

Nem te hiányzol. Már tudom. Nem konkrétan te. Hanem darabok Belőled. Ők hiányoznak

29 darabra törtem 29 alkalommal kívántam, hogy visszagyere Meg még huszonkilencszer 29 féle érzés volt bennem aznap Aznap 29-én

Minden nap jön. Már szinte várom, hogy jöjjön. Megszokottá vált, hogy sokat van itt. Egy hatalmas fekete alakról beszélek, hasonlít rám, de csak egy árnyék. Az ágyamban fekszem, mikor érkezik, és az ágyam szélén ülve nézi, ahogy kínlódom. Utána egész nap a mellkasomban lakik legbelül. Megbénítja a testem, tönkretesz. Éjszaka körbevisz a városban. Mindig hideg és fájdalmas. Ez ő. Tudom, hogy egyszer belehalok.

Akkor kezdődik a baj, amikor már hidegen hagy.

Annyira padlón lenni, Hogy az sem érdekel, ha koszos.

Nem értik, miért nem beszélek. Nem is fogják érteni, hogy milyen az, amikor próbálok megszólalni, de a mellkasomra nehezedik valami, ami fájdalmas, és lélegezni sem hagy. Nem értik. Nem értenek.

Mert mind tudjuk milyen érzés azért inni, hogy elmúljon.