It's a trap...

  beszélek neked. olyanokat mondok, hogy

dohányozni Nem is értem hogy miért csak azt tudom pontosan hogy kiért A múltkor jártam egy idegen várost s az jutott eszembe te itt élsz most

és nem telt az idő és nem a távol egyedül kerestem az érzetet közelségedét és azt hogy hiányzol

mindegy-mentem mint akit te vezetsz bár már tudtam nem leszel olyan bátor hogy egy kapuban vársz és integetsz * A kapuban vársz majd és integetsz és tudtam azt hogy ilyen leszel – bátor Mindegy mentem ahová hívsz vezetsz

A közelségedet és hogy hiányzol kerestem egyedül – azt az érzetet hogy nem telik az idő a távol

Az jutott eszembe te itt élsz most a múltkorában bejártam a várost És azt is pontosan tudtam hogy kiért s érteni véltem miért dohányzol

"a cigi, a pia, a csoki...mi volt még?

"Már három napja, hogy elment.

Összepakolt mindent, ami ő, és hirtelenszőke múlttá vált. Csak az utolsó reggel illata maradt a férfi orrában, és az érzés, ahogyan a nő békés mosolyát benövő aranyszálak ébresztik a közös párnán.

A hajszálat képtelenek lebontani a gyomorsavak, nyugtatja magát három napja, mióta elhagyta a kedves, és a budi fölé görnyedve kotor saját salakjában, és tudja, hogy ott kell lennie annak a szőke hajszálnak. Legalább egynek. Egyet biztosan lenyelt azon az utolsó reggelen.