Tavaszi estéken még téli érdekességeket lehet találni az égbolton, de persze ott van a tavaszi "galaxis-szezon" is. Ilyenkor a Tejút-rajongók lehet, hogy még alszanak, ugyanis galaxisunk centruma és látványos része nem este, hanem korahajnalban látszódik keleten.
Esténként az Ikrek és a Szekeres csillagkép még megmutatja a téli Tejút irányát, majd szépen azok lenyugodnak és csak a Cassiopeia jelzi, hogy valahol ott van a Tejút északon. Csupán az éjszaka második felében kezd el emelkedni a Vega, majd a Deneb és végül az Altair csillag, melyek együttesen kiadják a nagy nyári háromszöget. Helyi idő szerint április derekán ez hajnali három óra.
A látvány nyárias, de kicsit szokatlan a még majdnem kopasz, vagy csak éppen most lombosodó fákkal. A törökkoppányi észlelőrét hangulata persze megérte a várakozást hajnali 3-ig.
A felvétel három sornyi, soronként öt állóképből lett összerakva, egyfajta követett és illesztett panorámakép. A fotók egyenként egy percig készültek ISO1600on, f2.2-őn és 35mm-en Canon 6D-vel és Samyang 35mm-es objektívvel. A hidrogénködök vörösességét egy fotografikus H-alfa szűrő adja mégegyszer annyi záridőből.
On spring evenings, you can still find interesting winter sights in the sky, but of course there is also the spring "galaxy season". At this time, the Milky Way fans may still be sleeping, because the center and spectacular part of our galaxy is not visible in the evening, but in the early morning in the east.
In the evening, the constellations Gemini and the Auriga still show the direction of the winter Milky Way, and then they settle nicely and only Cassiopeia indicates that the Milky Way is somewhere in the north. It is only in the second half of the night that Vega, then Deneb and finally the star Altair begin to rise, which together give off the big summer triangle. This is three o'clock in the morning local time in mid-April.
The view is summery, but a bit unusual with trees that are still almost bald or are just now leafing out. Of course, the atmosphere of the Törökkoppany observatory meadow was worth the wait until 3 in the morning.
The recording was assembled from three rows of five still images per row, a kind of tracked and stacked panorama. The photos were taken for one minute each at ISO1600, f2.2 and 35mm with a Canon 6D and a Samyang 35mm lens. The redness of the hydrogen nebulae is given by a photographic H-alpha filter with one more shutter speed.
snowghoul
blakekathryn
dailybridgerton
romaincrisis
