csillag jolán

utánam a pusztító özönvíz. ölelj magadhoz, szomjam csillapítsd.

nem érdekel a hová, a merre, csak vigyél el innen minél messzebb. úgy tartják: "nem szól szám, nem fáj fejem." csendben leszek, ezt megígérhetem.

anyósülésen lenni melletted - csipkésre cakkozod kínzó lelkem. jól tudom, te leszel a hóhérom, hacsak a kocsiból ki nem ugrom. holtan kéklő szemed, kezed, szíved; akarlak téged, de búcsút intek.

ajtót nyitok és kilököm magam. bőrömet marja a forró aszfalt, testem lüktet, csontjaim reccsennek, vérem csordul, húsom eleven. kiterülök az autóúton. körülöttem lágy szél fúj; lenyugszom.

nem jössz utánam, vissza sem nézel. ne felejts el, csak ennyire kérlek. később majd új útitársat szedsz fel - kocsikázni mégis másabb ketten.

márványban lesz örök apám arca: elszítt cigaretták szürke hamva, kopasz feje, barázdált homloka, hosszúkás, gömbölyű végű orra.

egyik szeme sötét, mint az égbolt, csillagait tékozló üres hold; másik szeme, fénye még pislákol, könnyeket hullató nyári zápor.

csorbult fogát, felemás mosolyát takaró bajusza a kulissza. alattomos mérgekkel gyógyítják, az élet keser levét megissza.