Hiszem, hogy sokféleképpen lehet szeretni. Mi lehet pont úgy szerettük egymást, ahogy a másik nem tudta értelmezni. A kirakósnak sem passzol minden darabja. De abban is hiszek, hogy egy, a másik számára felfoghatatlan formában még mindig szeretet sugárzunk. Így kell lennie, vagy nem volt értelme a létezésünknek.

Nem azért akarok veled lenni, mert jobb vagy a semminél, hanem azért, mert jobb veled bárkinél.

“..És amikor reggel megölelt szorosan, mondtam magamnak: látod? végre otthon vagy….”

Pontosan úgy szerettem beléd, ahogyan elképzeltem régen, milyen lehet beleszeretni valakibe; szépen, lassan haladva, majd egyszer csak bumm, nem tudok létezni nélküled többé.

Ránézek azokra, akikkel régen jóba voltam, és mosolygok, mert jó volt velük, de örülök, hogy már nincsenek az életemben..