Vak szivárvány

Ma gondoltam elmegyek a közeli Tescóba. El is képzeltem, hogy időt nem sajnálva, romantikusan megállok majd a gumicukros pult előtt, és férfias gyengédséggel/és gondossággal, nem elkapkodva, kiválasztom a legméltóbbakat.  Viszont 10 perc után kezdett kínos lenni, hogy mindenki engem bámul, hogy mi a tökömet állok azzal az önelégült perverz vigyorommal a csodásan különböző gumicukrok előtt. Elvégre JÁRVÁNY VAN.A fele sem tréfa,hiszen a liszt meg ugye egyre csak fogy. Kicsit kizökkenve, de szükségállapot van/félek/mindmeghalunk/dejólnézki előttem az a csaj, behúzom a hasamat sugalló arcot vágva, elindultam a sajtos pult felé. Mindezt azért, mert sajtot akartam venni.. . Az utolsó tömb volt a polcon...gyanútlanul rá is nyúltam, de aztán, mint egy villámcsapásszerűen, egy nercbundás aszottkezű fellökött, és megkaparintotta a zsákmányt, és a bevásárlókocsijába helyezte.KÖZVETLENÜL a 20 kiló LISZT, 40 KILÓ CUKOR, ÉS A 10 DARAB FÜLES REJTVÉNYMAGAZINRA. Majd, mint egy MAD MAX filmben, megráncolta a szemöldökét és odaböfögött egy "EZ VAN" mondatot...  Hirtelen nem láttam más megoldást, és frontálisan arconköhögtem, majd szomorúan elballagtam a sörös pulthoz...illetve leginkább a biztonságiak kiísértek oda, mert a pofánköhögése után olyan túlélőösztönök kerítették hatalmába Lady Sajtot, hogy sokkos állapotban , úgy ordított a bolt közepén, mint valószínűsíthetően az az állat, akiről lenyúzták a nercbundáját.  Így esett hát, hogy vettem végül 6 sört, azt cső. Amiért később a kasszánál meg is kaptam a kedves,akkor már láthatóan a leköhögése miatt azonnal áldozattá vált, és halálos betegségem van fejszerkezettel rendelkező(ez egyébként megegyezik a 7es buszon fellöktem mindenkit add át a helyet,faszért vagy fiatal arccal) sajltlipitől, hogy "maga rohadt alkoholista". FIN

Na asszem ennyi. Ezt most olyan jól esett, mint egy jó szarás három nap után. Kicsúszott, jó sok volt, aztán olyan nagy adag lett, hogy ha végeztél csak csodálgatod. .

Nyilvanos wc-ben kulazas meghittsegének remenyeben, gondosan a wc deszkara helyezve a kulon erre a celra vasarolt zsepiket, megelozve mindenfele seggi uton terjedo betegseget...HAT NEM EPPEN AKKOR VALL TELEFONON SZERELMET VALAKI A PISZOAR ELOTT...biztos kurva romcsi lehetett a csajnak hallani, hogy "szeretlek" mikozben  a hatterben kitort a stromboli, a richter-skala szerint 7.2-es rengesekkel megspekelve...

“okádék módon nyálas idézet helye”

Tegnap este feküdtem álmatlanul és hallgattam az esőt. Mindig szerettem azt a zajt, ahogy a cseppek tompán kopognak a tetőn, tak-tak-tak, mint a szívverés.Ki vagyok èn? gondoltam akkor. Mindenkinek az, akinek látni akar engem.A beszorult madárnak, amit egyszer kiszabadítottam egy csatornából, és ami aztán a legközelebbi bokron megpihenve énekelni kezdett nekem, én voltam a megmentő. A lúzer, primkó, randa tinipicsának, aki sokáig próbált megszerezni, én voltam a flegma fasz, aki nem akar szóbaállni vele. A régi irodalomtanáromnak én voltam a deviáns, aki sosem figyel oda, aztán mégis félmosollyal nyugtázta, hogy verseket firkálok a füzetem szélére. A főnökömnek én vagyok az élmunkás, a farmersommelier, az öreg szekusnak a jóarc, aki reggelente hajlandó vele 1-2 szót váltani úgy, hogy nem nézi egy darab szarnak, másnak meg a fura, aki annyi hülyeséget beszél, és látszólag fullba nyomja a kretént.Pedig èn vagyok az eső.És én vagyok a föld, amit a cseppek eláztatnak.És az erdő, és a fák között a sötétség, meg a nevetés nyáron a parkban és a sóhaj egy nehéz munkanap végén. Élek ès bennem él minden pillanat, amit valaha megtapasztaltam.

Történt tegnap, az Úr mittudomén hányadik hetének szerdáján, hogy lejárt a munkahelyi jelszóm.Megcserélni csúful elfelejtettem, illetve ez a hivatalos verzió, ugyanis inkább csak annyira izgatott a gondolat, mint amennyire egy disszertáció érdekelne a többkomponensű oldószerek különös világáról, ennek köszönhetően ma abban a kellemetlen helyzetben találtam magam, hogy nem tudtam bejelentkezni. Így hát felhívtam az IT-s csávót , hogy közöljem vele az elkerülhetetlent."-Na, ide írd be az új jelszót!" - legyintett ő, tipikus mostjönelazutolsóítélet-szemöldökráncolással."-De mi az istent adjak meg jelszónak?" - vakartam a fejem én, és helyzetemen nem segített, hogy a mai napon körülbelül akkora öntudatot ès határozottságot tudtam magaménak, mint a tó tetején békésen vegetáló békanyálsziget."-Hát az nekem mindegy" - közölte nagyra becsült főnököm - "csak gyorsan, mert sietnék." Így esett, hogy "FaszomAzEgészbe!" lett az új jelszavam.

Amúgymeg a faszomba már, hogy 2 éve nem láttalak és még mindig késztetést érzek ilyen geci hosszú monológokban kifejteni azt, hogy egy büdös nagy csicska vagyok, hogy még mindig ilyeneken pörgök...bár ezt az érzést árnyalja az , hogy mire ezt megírtam a száraz fornetti olyan akcióba lépett, hogy random be kellett mennem a mekibe szarni..... ITT ÜLÖK 20 PERCE A KURVA MEKI VÉCÉBEN BASZD MEG,NINCS SEGGPAPÍR, ZSEPIM SINCS, ÉS AZON AGYALOK MI A FASZOMMAL TÖRÖLJEM KI.

"Találtam egy üres wc-papír gurigát, és most azt játszom, hogy én vagyok a Hold!"

Karácsonyom  :(

A tegnapi nap céges karácsonyi bulijának sztàrja kètsègkívül az ùj, 40 kilòs, szerintem full kokós munkatàrsam, aki először eltévedt a tàncparketten, aztàn bugyiban vergődött 20 percig, végül magàhoz ölelt egy zsàknyi szemetet ès magzatpózban elaludt a kanapèn.

Orvoshoz menni az egyetlen szabadnapomon amúgy sem tartozik a kedvenc hobbijaim közé, de amikor kérdezem a recepcióst, hogy merre van a mosdó, mire ő azt válaszolja, jobb lesz, ha visszatartom, de ha gondolom, tud adni egy műanyag palackot, az azért beteszi a kisajtót. Bár bevallom, egy pillanatra elgondolkodtam, hogy az újságos állvány elé pisáljak oda, vagy a sarokban haldokló pálmát locsoljam meg inkább.Gyerekek, hol a picsában vagyok én?

. Ma, az orvosnál várakozván, láttam egy gyönyörű kislányt. Fodros ruhácskája vidáman lengedezett, kerek, őzike szemeivel kíváncsian vizslatott körbe a váróban, pirospozsgás arcát angyalokat idéző göndör fürtök keretezték. Megunva a várakozást önfeledt díbolásba kezdett, mire édesanyja rámordult: "- Sánelke! Üljél mán le!" Később, a Blahánál sétálva jó fél liter víz zúdult a nyakamba. A kéretlen zuhanytól meglepetten kaptam fel a fejem, a felettem levő erkélyen két jó kedélyű, ámde csatakrészeg ifjú próbálta PET-palackos ásványvizek segítségével megfürdetni egymást. "Ájnojró.....vodka.....PROSZTATAAAA!" - reagált a fenti intermezzora az út szélén üldögélő bolond koldus. Ezen a csodaszép világon minden, de minden állandó, gyerekek.

Lakik egy kulturált és csinos lány a szomszédos házban, akit nemes egyszerűséggel úgy hívok, hogy Segg, ugyanis időjárástól, napszaktól és véralkohol-százaléktól függetlenül akkora kőművesdekoltázst tud villantani, hogy netovább. Segg az édesanyjával él, nem mondom én, hogy alkoholisták, de az valószínű, hogy ők felelősek Törökbálint havi kannásbor fogyasztásának feléért. Már pasit is talált magának egy mellettük lévő házban lakó, hajnalonként dakotadiszkót bőgető szépfiú személyében. Ma azonban, ezen a borongós, szomorkás szombati estén úgy tűnik, vége szakadt a kapcsolatuknak. Mindezt egy velőtrázó üvöltés jelezte, melyet Segg az édesanyjának - illetve, amint teátrális hangsúlyváltása és kézmozdulatai mutatták - az aktuális kannak címzett, és amely így szólt: - Megittad a bort...? - üvöltötte, majd a feljebb dohányzó hím felé legyintett - Oszt még meg se dugnak?!

Jó étvágyat kívánok!

Az élet legszebb percei kétségkívül azok, amikor önkényesen nyugdíjba vonul az agy. Ilyenkor az ember képtelen összedobni egy kávét, órákig szarakodik tíz darab szám összeadásával, és elfelejti az egyszerű helységneveket. Imádom, bár Kovács Daniként ezek a dolgok szinte már megszokottak! Szóval kb már 10 perce állok a pénztárnál, de az első pillanattól kezdve érzem, hogy baj van. Szép rendben felsorolom az ügyintéző csajnak a dátumot, az időpontot, majdnem a lábméretemet is, csak hogy időt nyerjek. Ám nincs menekvés, felteszi a kérdést: -De akkor hova is szeretne utazni? Hát ez az. Ezt nem tudom, és aki megmondhatná, az magamra hagyott, és elment sétálni. -Öööö...mindjárt mondom, itt van a nyelvemen. Amúgy valami Z betűs... Szolgálatkészen elkezdi keresni a számítógépben a találatokat. Sorolja is őket, de csak nem stimmel. Közelebb hajolok, és olyan hangon, mint amin péniszgomba elleni gyógyszert szokott kérni az ember fia, kérdezem: -Van esetleg nálatok wifi? A lány arca enyhe kétségbeesésről árulkodik. -Miért?! -Mert akkor meg tudnám nézni, hova megyek... Az ügyintéző hölgy szolidan megtámasztja a homlokát az egyik kezével, tekintetét az égnek emeli. Szerintem az órát keresi mögöttem, hogy vajon hány ilyen hülye fér még bele a munkaidejébe. Érzem, hogy hamarosan nevető, vagy sírógörcsöt fogok kapni. Egyiket sem kockáztatnám, úgyhogy menteni próbálom a helyzetet. -Figyelj, bocsi. Most megyek inkább, mindent összeírok és visszajövök holnap. Ez persze nem fog bekövetkezni. Én tudom, ő teljes szívéből reméli. Az már csak az utcán jutott eszembe, hogy Sz betűvel kezdődik az a városnév.

Életke