Life Suck

hahaha.

Teljesen másképp működöm. Másképp látom. Másképp kezelem. Másképp félek és másképp szeretek.

Sajnálom, de nincs többé energiám tartalmatlan barátságokra, erőltetett kapcsolatokra és értelmetlen beszélgetésekre

Nem gyűlöllek, nem haragszom már rád, sőt inkább azt hiszem, köszönetet kell mondanom neked azért, hogy elhagytál. Voltak idők, amikor képtelen voltam szeretni önmagam. Azokban az időkben láttam benned a legtöbbet. Azt hiszem, ha igazán őszínte akarok lenni önmagammal szemben, akkor be kell ismernem, hogy függtem tőled. Adni akartam neked. Mindent, ami csak tőlem telik. Annyira görcsösen küzdöttem a figyelmedért, hogy időközben elfelejtettem szeretni önmagam. Elfeledkeztem a saját igényeimről, a saját vágyaimról, és helyette csakis rád fókuszáltam. De azt hiszem mindez hiába volt. Te sosem ismerted a szeretet azon formáját, amit én próbáltam mutatni. Benned kevés volt a szeretet irántam. A bántó szavaid, a megvető tekinteted azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Túljutni rajtad. Amikor elmentél csak feküdtem a padlón, egyedül voltam. Az elutasítás és a magány segített egy igazán fontos dologra rádöbbenni. Arra, hogy az egyetlen ember, aki velem van, az én magam vagyok, saját magam számára. Megértettem, hogy soha többé nem kell másra támaszkodnom, különösen nem egy olyan emberre, akinek én mit sem érek. Rájöttem, hogy a legnagyobb sötétben is ott van a szívemben az erő és a fény. Bár hinni akartam, hogy az, ami köztünk van, az igazi és lehet örökké tartó, de be kellett látnom, hogy egy mérgező kapcsolat a legkevésbé sem az, amit megérdemelnénk. Tudod, lehetett volna másképp is, de te hagytad, hogy folyton megkérdőjelezzem önmagam, a határaimat, az értékeimet, a szerelmemet. És lehetnék rád dühös talán, de valójában én voltam a naiv. Én voltam,aki túl sokáig tűrt. De eljött végre ez a pillanat is. Megerősödtem. Önmagamra találtam. Végeztem az álmatlan éjszakákkal. Végeztem a folyamatosan mardosó kérdésekkel, hogy vajon “szeretsz-e engem?” Mostanára már más ember lettem. Igazi, erős és öntudatos nő. Aki pontosan tudja, hogy milyen szerelmet keres. Olyat, ahol nincs szükség a másik ember túlféltésére, vagy görcsös kapaszkodásra, mert nem kell könyörögni a szerelem érzéséért.

"Hogyha elmesélem a múltamat nem azért teszem, hogy sajnálj. Azért teszem, hogy megértsd, hogy miért, és ki is vagyok én."

Annyi mindent elbasztam már (amit csak lehetett), ezt nem akarom

Imádom, amikor a rokonok azt hiszik, hogy ők mindent tudnak.

Fogalmam sincs, hogy jelenleg mit csinálnék legszívesebben: elszívnék egy cigit, berúgnék, dühöngenék vagy éppen bőgnék órákon keresztül. Talán egyszerre az összes.

Egyre inkább kezdem elveszíteni az érdeklődésem minden iránt.