Verbális Lim Lom

Számomra a legelgondolkodtatóbb rész az volt, amikor Darcy megvallja érzéseit Elizabeth-nek azzal, hogy ő és nővére, Jane kitűnnek a család hölgytagjai közül. Olyannyira, hogy édesanyjukat és főleg két húgát, Kitty-t és Lydiát egyenesen lenézi viselkedésükért, ami egyébként a külső szemlélő számára is igen visszás (mármint a viselkedésük). Bár, én egyáltalán nem tudtam ezért haragudni Darcy-ra, mert mit tett tulajdonképpen? A cselekedeteik alapján ítélte meg az embereket. Viszont Elizabeth helyében sem szívesen lettem volna, amikor a családomról nyilatkozik valaki ilyen stílusban. Tudtam volna vajon haragudni Darcy-ra, amiért őszinte volt velem? Valószínűleg nem, de akaratlanul is rosszul esett volna. Nehéz kérdés.

Imádtam Elizabeth személyiségét. Néha szeretnék olyan bátor lenni, mint Lizzy, és ilyen nyíltan, de – a mai normák szerint – illedelmesen megmondani a véleményemet. Hát még mekkora szó volt ez 1700-ban! És egyébként a ’95-ös sorozatban szereplő Jennifer Ehle-vel nagyon eltalálták Lizzy-t. A színésznő akkor és most:

És ha már megfilmesítés, nekem a sorozat nagyon tetszett, rengeteg könyvbeli párbeszédre ismertem rá egy az egyben, nagyon könyvhű, és ez ebben az esetben abszolút pozitív. De a színészi játékok is tökéletesek, például amikor Collins meséli Elizabeth-nek, hogy Charlotte-al őket egymásnak teremtette az ég, és integet a feleségének, majd Charlotte és Lizzy, akik igazi barátnők, egymásra néznek… na az a pillanat zseniális. Ez. 

Meg amikor Lizzy és Darcy találkoznak a tónál… Darcy biztosra megy Lizzy szüleinek egészsége tekintetében. :))) 

Szerintem egyébként borzasztóan jók voltak a karakterek, akár Mrs. vagy Mr. Bennetre, akár Elizabethre, vagy akár Mr. Collinsra gondolok (Mr. Collins filmbeli karakterét is imádtam, és Mikó István hangja tökéletes volt szinkronnak!)

Érdekes volt látni, hogy Mr. Bennet, a nyugodt, jó ítélőképességű édesapa is konkrétan lehülyézi a lányait, Kitty-t és Lydiát – szintén nem ok nélkül. :D

„Egyikről sem lehet valami sok jót mondani – jegyezte meg az apjuk – mind csacska, üres fejű teremtés, mint a lányok általában, de Lizzynek fürgébb az észjárása, mint nővéreinek.”

„Egyik reggel is éppen a tisztekről áradoztak. Apjuk végighallgatta őket, majd hidegen megjegyezte: Ebből a sok összevissza fecsegésből azt veszem ki, hogy ti ketten a legostobább libák vagytok az egész környéken. Régebben is sejtettem ezt, de most már meg vagyok róla győződve.”

Szintén Mr. Bennet-hez köthető az egyik legkedvesebb és legviccesebb párbeszéd:

Illetve egy nagyon IGAZ idézet:

„Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.”

Mint azt a wikipédia megsúgta, Jane Austen nemesi családból származott, azonban mivel 8-an voltak testvérek, nem voltak tehetősek, ami nem szabott gátat a szeretetteljes családi életnek, így volt honnan ihletet meríteni a karakterek megálmodásához.

És még ezt is mondja a wikipédia:

„1785–86-ban Jane-t és Cassandrát [Jane nővérét] a readingi Abbey kollégiumba íratták, amely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”. Tehát Jane Austen is imádta a nővérét, ahogy Elizabeth is Jane-t a regényben, talán innen jött az ihlet az egyébként nagyon tiszteletre méltó testvéri szeretet megjelenítésére. Meglepett, hogy Jane Austen sosem ment férjhez, de szerelmesnek biztosan kellett lennie, annyira élethűen és igazian mutatta be az ezzel járó érzéseket. Akárcsak Elizabeth Bennet, Jane Austen is visszautasított egy házassági ajánlatot a család régi barátjának öccsétől, a „suta” és „dadogós” Harristől. Jane először igent mondott, majd másnap visszakozott. Állítólag nagyon szeretett volna már férjhez menni, de nem volt szerelmes a férfiba.

A regény mondanivalója szembemegy az akkori társadalmi normákkal, miszerint vagyonos férfi csak vagyonos családból válasszon feleséget, és azt mondja - ami ma már TALÁN magától értetődő -, hogy a szerelem legyen az, ami egy férfit és egy nőt összeköt egy életen át. <3  

Nagyon szerettem. Összességében nálam 9/10.

Plusz olvasnivaló:

https://divany.hu/offline/2019/03/07/jane-austen/

Ha tetszett, az eredeti blog címe és az összes eddigi olvasmányélményem: