mon grand château

Emlékszel, valamikor leveleztünk.

Ma már csak tépett reggeleken,

meztelenül a csempén,

kedves arcok és wécé-csészék fölé

hajtva fejem,

keddenként a hideget nyelve,

üres lélekkel templomokban,

üres üvegek közt taposva,

egyedül sétálva ágyakon,

nevem, létem, mibenlétem

megtagadva,

nyelve az aszfaltot s a

könnyeket,

túlfűtött vonatokon itthonról

otthonra utazva

gondolok rád.

Gábos Dezső: Babits Slam (Szabó Brigittának)

Mindenik embernek a lelkében dal van,

S van aki a dubsteppet keresi minden dalban.

Vannak kik Pinket vannak kik Floydot is nyomják,

Két Nicki Minaj közt a stresszt metállal oldják,

Van aki funkosan, van aki punkosan,

Van aki elvontan van aki pontosan

Van aki ritmusra, van aki basszusra,

Van aki szakaszra, van aki passzusra,

Van aki mindig, s van aki néha,

Van aki gyors és van aki léha.

Legyen soul és legyen pop,

RnB és Marley Bob,

De mindig lesz ki népzenére,

S mindig lesz ki tép zenére. J

öhet a ying, és jöhet a yang,

Jöhet a víz és jöhet a láng.

Jöhet a kritika ha megvan a ritmika,

Jöhet a büntetés ha megvan a lüktetés.

S ha addig lesznek rockerek, amíg ez a föld kerek,

Már réges rég nincsenek, mert geoid jóemberek.

Még vannak kik bíznak a jó zene hitében,

S vannak kik híznak a jó zene nevében.

Come on rude boy boy, tudod mirol beszélek,

Mikor a Bad Romancere Poker Face-el keféltek,

Ő szinte elhitte, hogy a zene ma őszinte,

Szerinte a színt nem te, Hanem az MTV vitte új szintre.

Barry White helyett a Gangnam Style a divat,

A legokosabb haver is a Harlem Shakkel szivat.

Talán még van aki érzi a jazzt, és érti a bluest,

S azt mondja a cigánynak, hogy tiszta szívbol húzd,

Majd kiráz a hideg, mikor felsírnak a húrok,

Tudom, hogy még léteznek igaz trubadúrok.

Szóljon hát a muzsika, éljen még a dal,

Nyugodt szívvel mondom, a selejt hamar kihal.

Fogadjuk el azt, hogy mi mind másak vagyunk,

De jó zenéket azért mindnyájan hallgatunk.

Mert, akinek szép a lelkében az ének,