Borii

Ne haragudj rám,de nem tudok benned bízni.

Ha majd egyszer vissza gondolsz arra,ami köztünk volt,kérlek mosolyogj,mert én mindig mosolyogni fogok,ha arra gondolok,hogy életemben embert úgy szeretni soha nem fogok mint ahogy téged szerettelek.

Bizalmi problémáim vannak és nem tudom,hogy hogyan kellene megoldani őket.

A tudat hogy megbíztam benned,most meg azt se tudom,hogy valójában ki is voltál.

"Majd az idő segít" miafasz oké,én értem,hogy segít,de amúgy mikor?Mert telik az idő de nem érzem azt,hogy bármivel is jobb lenne.

Azt mondja nekem,hogy szeret és soha senkivel nem érezte ennyire jól magát,erre mikor reggel felkelek már sehol nincs..

Nem azért engedtem,hogy csak úgy kisétálj az életemből,mert nem akartam hogy a része legyél. Azért engedtem minden szó nélkül,mert már belefáradtam abba,hogy marasztaljalak.

Miért nem nyílsz meg? Kérdezik. De nem tudják mi történt utoljára mikor megnyíltam. Nem tudják,hogy akkora csalódást éreztem,hogy már sírni sem tudtam.

Én téged választottalak,neked meg nem voltak más választásaid.

Néha szeretek a középpontban lenni,mert egy kis szeretetre vágyom.

Semmi baj és nincs baj között is nagyon nagy különbség van mégha nem is tűnik annak.

Én igazán hiszek bennünk..

A szerelem és a szeretet között kurva nagy különbség van.

Az egyetlen dolog amit megtanultam az az,hogy soha ne higgy,csak remélj.