Bionic Women

Ha már ilyen jól állunk a bejegyzések gyakoriságával, megpróbálok én is beszámolni valamiről röviden. Kezdjük azzal, hogy brutálisan elszoktam a magyar billentyűzet használatától. Nem mintha nem leveleznék senkivel magyarul, csak túl lusta vagyok átállítani, és ezért ez most jelenleg kicsit fárasztó. Remélem a helyesírás még elfogadható, mert olvasni se olvastam nagyon magyarul mostanában. (Nem, nem gondolom, hogy Editnek igaza lenne, és hogy el fogok felejteni magyarul.)

Még mindig az Infinite Jest (https://en.wikipedia.org/wiki/Infinite_Jest) című csodát olvasom. Nagyon sok mindenről próbál szólni ez a könyv egyszerre, és elég komplikált az egész, de közben mégis nagyon jó valahogy. Mivel kicsit nehéz olvasmány a sok drog meg depresszió miatt, a múlt héten szüntet tartottam, és elolvastam Oliver Sacks ‘The Mind’s Eye’ című könyvét, ami szintén rohadt jó volt. Annyira inspirált a térlátást istenítő fejezet, hogy rászántam magam, hogy addig nem adom fel a két szemmel mikroszkópba nézést a következő műtétemen, amíg nem megy. Megérte, teljesen át tudom érezni az ‘omg 3D’ érzést. Nagyságrendekkel jobb így. Érdekes, mert kicsit mindig várnom kell, amíg osszeér a kép, azt hiszem nem valami erős az agyam ebben a témában. A Mind’s Eye-ban (holahalálbanvanakötőjel) volt egy érdekes fejezet a prosopagnosiarol is. Azt is át tudom érezni, elég jól leírja, hogy milyen érzés, mivel ő is egész életében kűzdött ezzel. Nem tudom mennyire ismered Oliver Sacks könyveit, de nekem nagyon tetszenek. Esetleírások a betegeiről, kifejezetten jó stílusérzékkel és személyes hangvétellel leírva. Ő az, szerintem már láttad ezt a videót:

https://www.ted.com/talks/oliver_sacks_what_hallucination_reveals_about_our_minds?language=en

Hogy valami izgi is legyen, itt van pár kép a ma esti sétánkról. Meg a kajáról, amit Stella csinált. Sokkal finomabb volt, mint ahogy kinéz, és a kis fehér izék azok sajt darabok.

Nem nagyon sikerül használni ezt a weboldalt, és túlságosan leterhel a magyarul gépelés, szóval azt hiszem itt az esti futás ideje.

Túl sok minden nem történt velem a héten, de azért azt a néhány eseményt gondoltam megemlítem. :)

Először is, kedden este volt TTIK-s Nedves Est, tehát ingyenesen mehettünk az Anna-fürdőbe pancsolni. Jól éreztük magunkat. Egy kicsit még mindig furcsállom, hogy itt a termálvíz halványsárgás-zöldes színű, máshol ez ugye általában barna. Volt egy Bioszauna nevű szauna is, de mi nem azt próbáltuk ki. Nem is tudom, mi alapján lenne bio. :)

-------

Péntek este Kaukázus és Magashegyi Underground koncertre mentünk.

Még korábban a héten rájöttünk Balázzsal, hogy a Magashegyi gitárosa az a Konyhás srác. Megkereste a neten, a neve Szepesi Mátyás. Ez jól jött, mert pénteken ott lófrált a Jatéban, és elcsíptük, hogy ,,Szia Matyi, mikor lesz Konyha koncert?” Jófej volt, kijött velünk egy kicsit beszélgetni. Viszont koncertjük valószínűleg csak jövőre lesz Szegeden, de tuti megyünk majd rá.

Kaukázuson megjelentek a “kedvenc” pogós srácaim. Olyan jó lenne, ha egyszer tudnának viselkedni. Ezt leszámítva a koncert nagyon jó volt, élveztem. Kardos-Horváth János egy vicces figura. A szövegei viccesek. A kutyája vicces (Pirítós a neve, és nagyon aranyos). Vicces, hogy sose tudnak róla egy normális képet csinálni. Vagy legalábbis szerintem mindig sokkal idősebbnek tűnik, mint amennyi. Élőben kifejezetten fiatalnak látszik (azt hiszem 34-35 éves). És az is vicces, ahogy kinéznek együtt a zenekarral a színpadon. Ott áll KHJ zakóban és napszemüvegben a színpad közepén. Sokat nem mozog, csak ami a gitározáshoz kell, körülötte meg mindenki más (a másik gitáros, a billentyűs és a dobos) tombol a bulira. :D

Magashegyiék is jók voltak. Matyi vidám figura, Bíborka viszont kicsit boszorkányszerű. :)  De nyilván náluk is a zene a lényeg, az meg jó volt.

---------

Szombaton hazajöttem hajnalban, és átmentünk Anyával Szarvasra az arborétumba. Szépen sütött a nap, szóval jó volt sétálni a fák között. Íme néhány kép: