barashika

Kimosolygom magam egy uzó aljából, miközben előírásszerűen úgy repül velem az idő, mint bárki mással. Háttérben az Égei. Magam agya előtérben: szokásos Dallas köreim, mintegy megfeszült szappanopera buboréka, pattan. Épp. Ahogy belemerülök nyaralásomba tűnik fel, hogy mekkora adott-esetben-szerencse vagyok magamnak: jelenlétem töménysége is csak önmagam árnyékában sejlik. Hello, Párisz tükörképe patakcsobogásban!

A hirtelen leszakadó ég szakajtott egy fél fát. Bogastul. Indokoltan fogyasztom hát a Zekket, amíg elülő félbe kerülök. Szabadság tér, Budapest, július 8. Mondjuk viharilag. De mondom: érzelmi vasutilag is. Hat havi hologrammos illúzió záródik. Ismétlődő történet, menetrendszerűen: újfennt fejben kreált, és mint a párhuzamosok, úgy iramlanak minden metszéspontot nélkülözve azzal, amit tiszta és tényszerű valóságnak hívunk. Hívnak. Talánnyi joggal. Azzal, ami nélkülözi a fondorlatot, cirkádiát, lányos lélek kificamlott romantikáját. Szembenézek: Hugok, Dariók, Paulok, Tomaszok, Jahangírok, Kavligosok, Roderigok mind mind hajtűjanyarba szorult tanulságaim. Itt egy panorámamosoly! Bennebb kerültem magamilag! Béleltebb a komfort! Simult egy szarkaláb.

 Nyárra. Ez lesz.  Van hozzá már olyan szoknyám, ami nadrág, és pliszírozott, kellőképpen lengedez, és mint Juliska térdecskéit,  szabadon hagy, nem korlátoz. Esztétika mindenekfelett. A többi felszerelést júliusig beszerzem. Ó de jó lesz!

A csodára itt nem kell várni: Ferreró kezéből nem esik ki az iPhone6. Míg internet van, Kopp és Sor van. 

( a telefonvezetéken ülő madarak szavakkal táplálkoznak)

https://www.youtube.com/watch?v=FboDM29qtoU&feature=youtu.be

Analóg smileykat hagyok lapszélen, ha vhol vmi akkor/ott sorokközt nagyon tetszik. Időszegény, kopott Hétköznapiszürkeségre. Aztán nosztalgikus hangulatban előkapok egy egy smileyet és próbálom felidézni okát. Ahány smiley, annyi hangulat. Ma fellelt régebbi mosoly/ok/ (bár nem tudom mi tetszhetett akkor/ott ezt olvasva——-gondolom a kép azokról a fiatal nőkről, akikről a párhuzam szól. Egyszer láttam hasonló gyűjteményt, de rám inkább frásztörés priméren, mintsem bárminemű esztétikai vagy irodalmi fennköltség) De szóval:(…) a lepkegyűjtemény szerintem éppen fiatal nőknek való: halott, mégis romantikus. ( A. Grunberg)😊

Rég volt ennyi ártatlanság levegőben. Igazi női általánosságok és tipikusságok, csak figyelem a körülöttem ülő görögbarátnőket. Görög recept alapján görög koktél. Lakhelytől függetlenül ugyanúgy reped a szív, ugyanaz az aspiráció, valami cosmopolita nagy egységbe rendeződik az összes, végső igazságot megcélzó nők közötti “női téma”. Lényegretörő határozottsággal csak az Örökzöldek kerülnek elő, mint tinédzser koromban a playlist-em: sláger sláger hátán, kevés intro, azonnali refrénbe torkolló rövid strófa.

Tombol a szilveszteri bulim! Kisérlet, hogy hogyan reagál az orvul és hirtelen eldöntött szelíd alkohollal feljavított narancslé a dallamos-minimáltechno hanghullámjaira. A masnik hátterében Háy éppen ezt:“Hogy böjt volt, szagra nem érződött. Az egész falu olyan volt, mint egy hatalmas kolbásztöltelék, a legeldugodtabb zugokban is fokhagymaszag párállott. Még a mákos guba is, amivel az asszonyok a zsíros húsokhoz szokott férfiakat riogatták, még az is tele volt fokhagymaszaggal. Majdnem kolbász, biztatták a kocsmában egymást a férfiak, hogy jelezzék, a mákosguba nem lehet akadálya a mértéktelen borfogyasztásnak." (Jól alakul a hanghullám visszhang a pohárban, háyilag pedig mindig tőről a mosoly!)

Giccses, mint egy háziáldás sparhelt mögött. Kis Prespa ezüst hattyúval. ( vajon tipikusan csajos a totálplánban keretezett természetfotózás?)

Ha mondjuk abból élnék, hogy minden konzolos boldogságát kellene felügyelnem, akkor ma megtaláltam volna a következő fantasy helyszínét. Szentgermánoszi Szisziphüszok vagy PreSpannok lehetne a játék neve.

Indulhatok. Saccperkábé. Valószínűség számítás hiányában marad az inkábbi reménykedés. Hogy holnap ilyenkorra St. Germanosban már 30 vadonatúj kiscimbivel dőlingélünk és csujjogtatunk karácsony-gyanánt. Szeretnék messzemenő és harántcsíkos ismeretséget kötni újfennt magammal: hadd derüljön ki, hogy az érme másik oldalán is csírában és szegmensekben ott Kukucskodom.

Közeledés és távolból szemrevételezés. Aranysárgul a decemberi tenger, és kimagaslik az Olümposz! Jövökjövök!

Napbajba keveredtem. Decemberi strandidő!

Legkedvesebb Mariskákkal ártalmatlan Csókolomok. Ma este nem grimasz volt a mosoly. Pontnyi középpont került a több hónapnyi merő nihillbe. Ilyen lehet, amikor váratalanul a tavaszi frivolság kigombolja az egy számmal kisebb körgallérját.

Pár nap múlva aranyárnyékban hüvöslök, lecsorgó fénynyaláb arcon fennakad. Szaporább a pulzus, ha az utazásra gondolok: Prespa tavak, érkezem.