Bogdán

Annak ideén beléd szeretni, a legkönnyebb dolog volt amit tehettem, Radnéztem és tudtam mi a célom, mi az életem. Összeszedtem szíved darabkáit és egyberaktam fejből, mint legót a kisgyerek, Méz édes sűrű szerelemmel össze heggesztettük. Engedted.

Engedted, akartad, akartál mint az előtt senki más, és úgy éreztem mint senki mást. Szobrász jellemednek kedvező anyagnak tűntem. Láttad bennem tömb márványban a kész művet.

Én láttam benned valamit, Én láttam benned azt, Én láttam benned amit érezni akarok és már éreztem is, mikor először kék macskaszemed rámszegezted. Vadászból céltábla lettem, tudom, hogy szeretted.

Egymásba akadtunk kedvenc szobámban, kedvenc szobám kedvenc sarkában, sarokban az ágyamban. Otthonosan fetrengtél szívemben, agyamban. Kék és fekete így oldódott fel könnyedén abban az Isteni puha anyagban.

Méhed áldott istárkapuján csokokkal kopogtattatram, majd bele írtam nyelvemmel nevem. A nevem amiket kettőnk sohajok hídján ordítottad halkan, és suttogtad hangosan.

Suttogtad hangosan hogy szeretsz. Jobb páros voltunk mint Bonnie és Clyde, jobb mint Sid és Nancy, mint a cigi és a kávé...

20 voltam és végre szabadon szerelmes.

Szívemcsücske, én is szeretlek!

Ezért a mai napig úgy ágyalok meg mintha hazajönnél hozzám, de reggelente te már csak arról a polarodról nézel vissza rám.