Reményekben elveszve

A ruhákon lévő márkák nem fognak személyiséget adni.

vegtelenreblog

ME

Néha

A végén úgysem az fog számtani, hogy hanyas tanuló voltál, hány díjat nyertél, hány emberrel feküdtél le, vagy mennyi pénzed volt. Hanem, hogy milyen emberként éltél

Szódából vodka lesz. Cigirágóból rendes cigi. Bicikliből autó. Csókból szex. Emlékszel még mikoar a “felmenni a csúcsra” a hintázást jelentette a játszótéren? Mikor a védekezés a védőfelszerelés viselése volt? Amikor apukád válla volt a legmagasabb hely a világon és anyukád volt a hősöd? A testvéredi voltak a legnagyobb ellenségek? A versengések arról szóltak, hogy ki fut gyorsabban? Amikor a háború egy kártyajáék volt csupán? Az egyetlen drog amiről tudtál az a gyógyszer? Amikor, ha szoknyát viseltél nem lettél ribanc? Amikor a legnagyobb fájdalom egy horzsolás volt a térdeden és a “viszlát” is csak másnapig tartott? És mégis mindig fel akartunk nőni..

Nehéz lapozni, ha tudod, hogy valaki nem lesz ott a következő fejezetben, de menni kell tovább

Újra szoba kerültél,engem meg újra elfogott az üresség és a fájdalom.

Szeretlek.